Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandós torna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
A testünk működését szabályozó neurotranszmitterek, vagyis kémiai jeladók jelentős szerepet játszanak a sportolás közben lezajló fizikai folyamatainkban is: a hormonok szerepéről az edzések során már korábban itt írtunk.
De vajon mit tudnak ezek a hormonok, hogy segítenek bennünket rákapni a rendszeres edzésre, de káros edzésfüggőséget is okozhatnak, sőt még arra is alkalmasak, hogy szenvedélybetegek függőségeit kiváltsák a – kétségtelenül egészségesebb – testmozgással?
A leegyszerűsítve örömhormonoknak is nevezhető csoport tagjai:
- a szerotonin, amelytől fontosnak és jelentősnek érezzük magunkat
- az oxitocin, amely segíti az emberek közötti kötődő kapcsolatok kialakulását
- az endorfin, amely egyfajta fájdalomcsillapítóként működik
A csoportba szigorúan véve nem tartozik ugyan, de kapcsolódik még hozzájuk a dopamin, amely az örömérzet memóriánkban történő elraktározásáért felelős. A testmozgás során az utóbbi kettőnek van kiemelt szerepe.
Endorfin
Az endorfin fájdalomcsillapító hatása hasonlatos az ópiátokhoz: a szervezet önvédelmi funkciói közé tartozik, hogyha az elérendő cél érdekében kifejtett erőfeszítés fájdalommal jár, akkor annak tompítására endorfint termel. Ez történik egy túlzott intenzitású edzés során, de az extrém sportok egy része is ugyanezt a hatást válthatja ki, amelyben a fizikai fájdalom hatására megjelenő endorfinlöketet igyekszünk újra és újra produkálni. Mint ahogy az ópiátokra, erre a vegyületre is rá lehet kapni, hiszen fantasztikus örömérzetet eredményez. Ezzel gyakran át lehet esni a ló túloldalára, például ha valaki megszállottan fut akkor is, ha a csontrendszere nem bírja, és a terhelésből adódó mikrotörések veszélye dacára folytatja – esetleg épp azért, mert az endorfin a futás közben elfedi a fájdalomérzetet.
Természetesen ezt a függőséget egészséges keretek között is tarthatjuk: a megfelelő sportok kiválasztásával csökkenthetjük a fizikai károsodás veszélyét, a gyakoriságot pedig igyekezzünk a számunkra optimális szinten tartani, többek között elkerülendő a túledzés idegrendszerre gyakorolt negatív hatásait is. Azonban az endorfinkiválasztás folyamatos fenntartása a rendszeres edzésekkel abszolút kívánatos, hiszen ez segíti a motivációnk, mozgás iránti igényünk fenntartását is.
Dopamin
A dopamin elsősorban egy adott cél elérése feletti öröm érzetével áll összefüggésben: megerősíti a magunkba vetett hitünket, és további motivációt nyújt, hogy újabb és újabb célokat igyekezzünk beteljesíteni. Többek között ezért is érdemes inkább több kisebb célt folyamatosan kitűzni magunk elé, mintsem egy nehezen elérhető nagyot: több kisebb cél gyakoribb dopaminkiválasztást fog jelenteni, folyamatos ösztönzést a következő eredmény elérésére.
Bizonyos kutatások arra utalnak, hogy a dopamin erősebben választódik ki egy bizonyos cél közvetlen elérése előtt, mintsem azt követően, ami arra utal, hogy egyfajta pozitív bizonytalanságérzet, a „kecsegtetés” erősebben hat, mint gondolnánk – vagyis annak megtanulása, hogy az elért jutalom jó érzést vált ki, magasabb dopaminszintet jelent, mint a végeredmény, a jutalom maga. Így felel a dopamin az újra és újra próbálkozásért, habár az endorfinhoz hasonló addikcióra utaló jelek nincsenek. A dopamin abban segít, hogy valamiről megtanuljuk, elraktározzuk, hogy az a tevékenység jó érzéshez vezetett, ezért érdemes újra megismételni.
Természetesen nem csupán a hormonok működése vezérli a tudatos embert: önmagában ezek nem fognak bennünket a rendszeres edzés útjára terelni, sem a céljainkat elérni helyettünk. A hormonok működésének ismerete abban segít bennünket, hogy megértsük jobban a folyamatokat, amelyekre támaszkodhatunk új életmódunk felépítésében. Tudni, hogy érdemes kisebb, belátható célokat kitűzni, melyek révén könnyebben ösztönözzük magunkat a folytatásra. Tisztában lenni azzal – még ha a kezdet nehéz is –, hogy a testünk nem ellenünk dolgozik, hanem igenis idővel könnyebb lesz életünk részévé tenni az új szokásokat, jobban tudjuk majd az adott mozgásformába fektetett energiát optimalizálni, nagyratörőbb célokat fogunk kitűzni, hatékonyabban leszünk képesek felhasználni az erőforrásainkat. A testünk mozgásra lett teremtve, így minden szinten támogatja azt, hogy eredeti funkciójában sikeresen és örömmel használjuk életünk során.
