A fitneszórák világában az egyik legnehezebben kiirtható mozdulat a teljes fejkörzés. Bárki, aki legalább kutyafuttában bemelegítést végez, a kiválasztott néhány mozdulat közül az egyikben biztosan 360 fokban körbe fogja tekerni a fejét. Nem lehet eleget beszélni arról, milyen káros ez.
A gerincoszlopunk felső szakasza az úgynevezett nyaki – cervicalis – szakasz, a maga 7 db csigolyájával. Érdekesség, hogy (2 faj kivételével) minden emlősnek hét darab nyakcsigolyája van, függetlenül a nyak hosszától: példának okáért a zsiráfnak és az egérnek is.
A nyaki szakasz első csigolyája, az atlas nem véletlenül kapta nevét a mitológiai Atlaszról, aki a földgolyót tartja egymaga, ugyanis rajta helyezkedik el a koponyánk. Az atlas illeszkedik a második csigolyára, amely az axis. Koponyánkból a nyakszirtcsont ízesül az atlashoz, az atlas pedig az axishoz: ez a két ízület hozza létre a fej mozgásainak nagy részét: a „nem” és az „igen” intését, illetve biccentését, valamint a válltól vállig történő fejcsóválást.
Az ízületek működését, vagyis az ízületi mozgásterjedelmet egyrészről természetesen meghatározza az ízesülő csontfelületek egymáshoz történő igazodása: ezek bizonyos síkok mentén megszabott irányokba engedik a mozgást. A nyakban a fenti három mozdulat egy haránttengely, egy vízszintes tengely és egy nyílirányú tengely mentén jöhet létre. Másrészről az ízületi szalagok mechanikailag határt szabnak ezeknek a mozgásoknak, vagyis az adott mozdulat nem végezhető akármeddig. Végül, de nem utolsósorban magát a mozgást az izmok hozzák létre: ezek feszessége vagy lazasága befolyásolja azt, hogy a nagykönyvben szereplő ideális vagy elvárható mozgásterjedelemhez képest valójában mennyi valósul meg. A nyakunkban a tarkóizmok feladata a fej mozgatása.
Ha arányaiban nézzük, a fejünk egy nagy, masszív test néhány pici csigolyán, kényes egyensúlyban. Ezért is fontos, hogy a mozgatását létrehozó csontfelületeknek, szalagoknak és kis izmoknak az állapotára vigyázzunk, hiszen bármilyen elváltozás felboríthatja a normál működést.
Mi minden történhet, ha teljes fejkörzést végzünk?
Az agyunkból indul lefelé a gerincvelő, és bár elvileg bőven van helye a nyaki gerinc szakaszán a gerinccsatornában, ha a csatorna valamilyen okból kifolyólag szűkül, akkor az ideg becsípődhet. A szűkület oka lehet például a meszesedés, amely az életkor előrehaladtával egyre valószínűbb, vagy a nyaki ízületek túl aktív mozgatása is. Az idegbecsípődés fájdalmakkal, zsibbadással, a felső végtagokba sugárzó isiászos tünetekkel járhat. A fej hátrafelé gördítése az egyik legsérülékenyebb pont, egy szűkület esetében a mozdulat váratlan idegi kompressziót eredményezhet.
A nyaki gerincszakasz igen fontos terület a vérkeringésünk szempontjából is. A fej erőteljes hátrahúzása során elnyomhatjuk az artériát, szédülést, rosszullétet is okozva.
A nyaki csigolyák egymáson való elhelyezkedésük révén igen mozgékonyak: a nyak tud előre-, illetve hátrahajlítani, valamint oldalra elfordulni a tengelye mentén. Ez azonban azzal is jár, hogy az ízületi felszínek igen nagy terhelésnek vannak kitéve, és minél inkább erőltetjük a mozgástartományban a szélsőséges mozdulatokat, annál jobban elhasználódnak. Márpedig a nyaki kisízületeinkre nem ártana egy életen át vigyázni.
Óriási a terhelés a nyakunkon
Modern életmódunkból kifolyólag a gerincünk nyaki szakasza egyre nagyobb terhelésnek van kitéve. A konstans mozdulatlan helyzetek, amelyekben bent felejtjük, az izmok elmerevedését okozhatják: mint például a monitornézés vagy hosszú távú autóvezetés közben előrebámulás. Az okoskütyük használatával kapcsolatos text neckről is egyre gyakrabban hallani intő példaként, mi is írtunk róla. Az idegrendszerünk, a vérkeringésünk optimális állapotában igen kiemelt jelentősége van a nyakunknak, hiszen minden itt létrejövő diszbalansz konkrét fizikai tünetekben jelentkezik (zsibbadás, elmerevedés, szédülés). Még a rendszeresen sportolók is gyakran tetézhetik a terheket, ha rosszul kiviteleznek bizonyos gyakorlatokat. A hasizomgyakorlatok során a hasizommunka kompenzálása tipikusan a nyak befeszítésével történik, de számos más gyakorlatban is a nyak semleges helyzete az első, amely áldozatul esik a rosszul megválasztott terhelésnek – holott sem a lógatás, sem a befeszítés nem kívánatos.
Míg a nyakunk számára az lenne az ideális, ha az elmerevedett helyzetekből gyakran kimozgatnánk, a mobilizálás és a nyújtás sem veszélytelen műveletek, hiszen a terület sérülékenysége miatt gyakran akaratlanul is többet ártunk, mint használunk – mint például az oly jólesőnek tűnő teljes fejkörzés esetében is. Amennyiben a nyakunkban vagy a felső végtagban gyakran izommerevséget, fájdalmat, korlátozott mobilitást tapasztalunk, esetleg rendszeresen fülzúgás, szédülés jelentkezik, érdemes szakemberhez fordulni, hogy kiderüljön, mi okozza, és elejét vegyük a további rossz terhelésnek.
