Marzena Cypryańska és John Nezlek, a varsói székhelyű SWPS Egyetem pszichológus-kutatói egy nemrég publikált, a Research Digest által szemlézett tanulmányukban úgy találták, hogy a futást hobbiszinten űző személyek boldogabbak és elégedettebbek azon a héten, amikor versenyen vesznek részt. A két tudós szerint ennek oka, hogy ezeken a futóversenyeken nem azért indulunk, mert győzni akarunk, hanem pusztán a kitűzött távot szeretnénk teljesíteni. Ez önmagában egyfajta diadalnak számít, hiszen azt jelenti, sikerrel vettük az önmagunk elé állított kihívást. Általában minden résztvevő érmet vagy egyéb jutalmat kap, ha beért a célba, ez megerősíti bennünk a siker érzését, a bajtársiasságról már nem is beszélve. Mindezek egy erős pozitív hatásként érnek minket.
A futás magabiztossá tesz
A kutatók több száz rendszeresen, de nem professzionális szinten futó férfit és nőt kértek fel különböző weboldalakon, illetve futással foglalkozó újságokon keresztül, hogy három hónapon át naplót vezessenek, melybe folyamatosan feljegyezték az összes versenyt, amin részt vettek (5 kilométeres távtól egészen a maratonokig). Emellett különböző kérdésekre is válaszolniuk kellett a kedélyállapotukkal kapcsolatban.
A valamivel több mint négyszáz résztvevő (akiknek átlagéletkora 34 év volt, a nemek aránya pedig 52 százalékban hajlott a nők javára) közül háromszáznegyvenen indultak legalább egy versenyen a kutatás ideje alatt. A válaszok egyértelműen azt mutatták, hogy a verseny hetében az azon részt vevő hobbifutók sokkal jobban érezték magukat a bőrükben, pozitívabb érzelmi állapotokat éltek meg, eredményesebbnek érezték életüket, emellett pedig magabiztosabbak voltak és önbizalmuk is megnőtt. Ez még azon tapasztaltabb futók esetében is megfigyelhető volt, akik sok éve indulnak hasonló megmérettetéseken, tehát nem hat rájuk újdonságként a verseny élménye.
Nem meglepő módon, minél elégedettebb volt valaki a versenyen elért teljesítményével, annál pozitívabb képet mutatott az összesített kedélyállapota. A tudósok úgy gondolják, ezek az amatőr versenyek éppen azért jelentenek pozitív élményt minden résztvevő számára, mert – mint említettük – helyezéstől függetlenül mindegyikük úgy érezheti, valamiféle közös diadalban vett részt, és sikerrel vette a maga elé kitűzött akadályokat. Ez megerősíti önképünket és azt a hitet, hogy ha elhatároztunk valamit, azt véghez is tudjuk vinni. Fokozottan érvényes itt a régi mondás, miszerint nem a győzelem, hanem a részvétel számít.
Javul az önképed és a közérzeted is
Természetesen több szempontból is támadhatóak a kutatás eredményei, hiszen nem biztos, hogy az időbeli egyezés minden esetben oksági viszonyt feltételez két dolog között. Az is előfordulhat, hogy valaki éppen azért nevez be egy adott versenyre, mert éppen jó hangulatban van. Cypryańska és Nezek tisztában vannak ezzel a lehetőséggel, de nem tartják túlságosan esélyesnek, ugyanis – mint rámutatnak – egy-egy megmérettetésre hetekkel vagy akár hónapokkal korábban regisztrálniuk kell a résztvevőknek.
A kutatók szerint a következő lépés egy kifinomultabb, valóban tudományos igényű vizsgálat lenne, melynek során a futók boldogságszintjét és lelkiállapotát az adott verseny előtt és után, majd azt követően hosszabb ideig, pontosan nyomon követnék a szakértők. A két pszichológus olyan kérdésekre szeretné megtalálni a választ, mint például, hogy évekkel egy verseny után, az azon való sikeres szereplésünk felemlegetése befolyásolja-e boldogságszintünket.
Egy szó mint száz, ha futásra adod a fejed, érdemes elgondolkodnod a különböző maratonokon és egyéb versenyeken való induláson, hiszen – mint láthattuk – nem csupán a versengés izgalmát és a siker élményét tapasztalhatjuk meg, de még közérzetünkre is igen pozitív hatásokkal lehet.
