Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A sérülések minden sport velejárói, de van, ahol különösen para dolgok történhetnek, ha valami félremegy. Van olyan, hogy egy műugró elkalkulálja magát, és az arccal csapódik az ugródeszkába? Előfordul, hogy a szinkronúszók fejbe rúgják egymást? Igen és igen. A vizes vb sötét oldala.
Ha túlaggódó üzemmódra kapcsolom magam – ami személyiségemből adódóan nem túl bonyolult feladat –, a vizes vb elképesztő veszélyes üzem: a medence partja csúszik, az ugrótorony magasan van, a vízilabdások lerúgják egymást, para az egész. Nem elvenni akarom a kedved ezektől a sportoktól (főleg, mert évekig én is szinkronúsztam, és imádtam), de a szépségük mellett érdekes tudni milyen veszélyeket, kihívásokat tartogatnak. Így még árnyaltabban látja az ember az élsportolók fantasztikus teljesítményeit. Lássuk a legdurvább sportokat!
Sajgó vállak, hasogató fejfájás, gyomorbajok
Hogy mennyire nem csak engem foglalkoztat mennyire veszélyes egy ilyen verseny: külön szakirodalma van a vizes vb-k sportsérüléseinek. Ez a tanulmány például a 2009-es, ez pedig a 2013-as vizes világbajnokság adatait elemzi. A 2009-es versenyen például a résztvevő 2592 sportolóból 171-en megsérültek, további 184-en pedig betegség miatt estek ágynak. A sérülések között a leggyakoribb a váll-, majd a fejsérülés volt. A balesetek fele edzés közben, fele a versenyen történt, a legtöbb sérülés túlerőltetés miatt következik be. A betegségek fele valamilyen fertőzés miatt döntötte le a lábáról a sportolókat, a légúti és a gyomorbajok volt a leggyakoribbak.
A fenti tanulmányok szerint összességében a legveszélyesebb sport a vizes vb versenyszámai közül a mű- és toronyugrás, valamint a vízilabda, a legbiztonságosabb pedig az úszás. Bár egyébként az adatokból az is látszik, hogy a nyílt vízi úszók vannak leginkább kitéve a fertőzésveszélynek, szóval semmi sem tökéletes.
A legparább: a műugrás és a toronyugrás
"Mindig rettegek, amikor végigsétálok az ugródeszkán. Minden alkalommal. Rettegek. Nem tudok lenézni, annyira magas. Tíz méter nagyon sok. Nem engedem meg magamnak, hogy lenézzek. Amikor tudod, hogy több mint ötven kilométer per órával fogsz becsapódni a vízbe, nem akarod végiggondolni mit történhet, ha elrontod. Rémisztő" – ezek nem egy kezdő toronyugró szavai, hanem 2012-ben az akkor 18 éves Thomas Daley nyilatkozta a Daily Mailnek. A fiatal brit sportoló élete felét mű- és toronyugró versenyeken töltötte: 2008-ban, 13 évesen ő volt a valaha volt legfiatalabb európai toronyugró bajnok, majd 2009-ben, a római vizes vb-n is aranyérmet szerzett. Már a 2008-as, pekingi olimpián döntős volt, 2012-ben és 2016-ban pedig dobogós helyezéseket ért el. Szóval ha valakinek, neki nem kéne félnie. És mégis.
Amúgy van is mitől: a 2005-ös vizes világbajnokságon például megtörtént, amitől mindenki retteg, aki próbált már szaltót ugrani medencébe: jaj, csak nehogy beverjem a fejem! Chelsea Davis, az akkor 17 éves amerikai műugrónő három méterről ugrott volna előre két és félszeres szaltót, de elvétette a távolságot, és arccal csapódott az ugródteszkába, majd onnan esett a medencébe. Az orrából ömlött a vér amikor elhagyta a medencét, de tudatánál volt. Több helyen eltört az orra és az arccsontja, de szerencsére teljesen felépült, maradandó sérülések nélkül úszta meg a nagyon fájdalmasan kinéző balesetet. Itt egy videó az esetről, és bár rossz nézni, a véres részletek nem látszanak benne.
A fájdalmas esések mellett előfordulnak viccesek is: a 2009-es római vizes vb-n a német műugró versenyző, Pavlo Rozenberg egészen furcsa testhelyzetben pottyant le a három méteres ugródeszkáról – képet itt láthatsz az esetről. Próbáltam utánakeresni, de sehol nem találtam olyan infót, hogy megsérült volna, sőt, utána ugyanezen a versenyen ilyen szépet is ugrott.
Ami valószínűleg nem lep meg senkit: a vízilabda agresszív
Tudtam, hogy a vízilabda durva, amikor felvetettem, hogy a sportsérülésekről írok, biztos voltam benne, hogy itt lesznek a legkeményebb dolgok. De hogy pontosan mi megy a víz alatt meccs közben, azon őszintén meglepődtem. Vízilabdameccset eddig csak a hagyományos nézőpontból láttam, de most rákerestem, hogy néz ki a dolog, ha víz alatti kamerával rögzítik. Hát, a rugdosástól a víz alá rángatáson át a lökdösésig van itt minden:
A Swimmingworldmagazine.com összegyűjtötte a leggyakoribb vízilabdás sérüléseket – van belőlük egy pár. Néhány példát mutatok, de kis túlzással könnyebb lenne azokat a testrészeket listázni, amik tuti nem sérülhetnek. Itt fejsérülésből van a legtöbb, és nem csak az agresszív küzdelem miatt. A labdát akár 60-70 kilométer per órás sebességgel is elhajíthatják a játékosok, ha egy ilyen valakit telibe kap, biztosan agyrázkódás lesz a vége.
Az arcsérülések is nagyon gyakoriak, általában a szemöldökcsont szokott eltörni, vagy a szem körüli bőr sérül, akárcsak a legendás 1956-os olimpiai vízilabda meccsen. De a fülsérülések is gyakoriak, és a sportolók gerince, háta, válla, könyöke, lába sincs biztonságban. A sérülések egy része a mozgásformából adódik (hirtelen rántások, folyamatos taposás egymás közvetlen közelében), míg más részük a konkrét közelharc miatt alakul ki.
És amiről nem gondolnád, hogy mennyire kemény: a szinkronúszás
Ami a szinkronúszásból a víz fölött látszik: könnyedség, vidámság, elegáns mozdulatok. A víz alatt viszont fájdalmas dolgok történnek: nem szándékosan, de a sportolók szanaszéjjel rúgják egymást, és az élsportolók karrierjük során minimum egyszer garantáltan agyrázkódást kapnak. (Ezt nem én mondom, hanem sportorvosok, itt.) A szinkronúszás durvasága azért is meglepő, mert a normál ügymenethez tartozik a rengeteg sérülés, nem kell hozzá látványos baleset. Egyszerűen ilyen a sport. „A felszínen mindent szépen csinálunk, de a víz alatt valóságos csatamező van" – nyilatkozta egy szinkronúszó a New York Timesnak.
A lap edzőket, sportolókat és orvosokat is megszólaltatott, és mind egyetértenek, hogy a komolyabb sérülések (és főleg az agyrázkódások) száma az elmúlt években nőtt meg. A bírók a látványos, akciódús gyakorlatokért adják a legtöbb pontot, ezekhez pedig egyre közelebb kell lennie egymáshoz a sportolóknak – például egyre több az olyan elem, amikor kidobják egymást a vízből. Így egyre gyakoribb az összekoccanás. A lenti videóban például 1:38-nál látható egy látványos szaltó. Ha a feldobott lány a két segítője nyakába csobban a vízben, máris kész a baj. „Egy fejberúgás akkor is fejberúgás, ha a vízben történik, és komoly következményei lehetnek" – mondja Geoffrey Manley amerikai idegsebész.
Ráadásul az agyrázkódást nem is mindig egyből veszik észre magukon a sportolók: a szédülés, a homályos látás éppúgy okozhatják a fordított testhelyzetek, a hosszan visszatartott levegő (amik ugye a szinkronúszás természetes velejárói) mint a fejsérülés.
