önismeret 9 - Dívány

Miért nem tudsz csak egyetlenegyszer időben elkészülni? Miért zörögsz folyton? Miért nem bírsz soha meghallgatni? Pár azok közül a szóváltások közül, amik a legboldogabb pároknál is előfordulhatnak a feszült pillanatokban. Azonban ha folyton kritizálod a másikat, nem fejlődni fog, hanem egyre távolabb kerülni tőled. Mindez pedig drámai következményekkel járhat a kapcsolatotokra nézve.

Tegyük fel, hogy egy játékos feladat keretében megtervezheted, milyen legyen az álompárod: egy fix költségvetés állna a rendelkezésedre, amelyből kedvedre vásárolhatnál számára tulajdonságokat. Mivel látnád el leginkább? Fizikai vonzerővel, jó anyagi kilátásokkal, humorral, kedvességgel? Egy frissen publikált tanulmány eredményei szerint nagyobb egyetértés van a témában világszerte, mint gondolnád.

Néha elcsodálkozom, hogy tulajdonképpen mekkora bravúr is az, amikor két ember hosszú éveket tud leélni egymással egy összességében boldog párkapcsolatban. Bár az indulásnál alapfeltételnek tűnik a szerelem, a későbbiekben sajnos nem elég. Mi segíthet akkor, amikor egyre több nézetkülönbség derül ki, és a kívülről jövő nyomás is fokozódik?

Milyen reakcióid vannak, amikor megtudod, hogy az egyik ismerősöd szorongásoldót, hangulatjavítót vagy antipszichotikumot szed? Sokan ösztönösen megijednek, megpróbálják lebeszélni a másikat, vagy elkezdik megváltoztatni a róla alkotott véleményüket: őrültebbnek, gyengébbnek, kevésbé beszámíthatónak gondolják ezután. A gyógyszerszedés miatti megszégyenítés és tabusítás viszont különösen problémás lehet. Egy mániás depresszióval diagnosztizált nő nyílt levélben mondja el, miért.

Úgy érzem, alig kapok tőle valamit, nem vagyok szeretve. Ő erre elkezdi sorolni, hányféleképpen igyekszik kifejezni az érzéseit. Felidézi azokat az alkalmakat, amikor reggelit készített, vagy amikor miattam próbálta otthonossá tenni a lakást. Miért nem érzek ebből semmit? Milyen mértékben javítható egy kapcsolat, ha más szeretetnyelvet beszélünk?

Bár sokféle igazság megfér egymás mellett, a hazugság mégis egyértelműen és jól körülhatárolhatóan azonosítható. Akkor is, ha politikus mondja, a médiagépezetből árad feléd, a pszichológusod nyugtat vele vagy a házastársad szövi köréd hosszú éveken át. Hogyan lehetne felismerni még azelőtt, hogy valami végzetes történne? Ebben segít Tisza Kata Most. – Túlélő leszel, nem áldozat című könyve. A progresszív, kevert műfajú kötetről a szerzővel beszélgettünk, aki azt is elárulta, miért nem elég szexi fehérneműket vásárolni és mosolyogva tűrni, mit tanult, amikor a nyugdíjasklubokat járta és mi a tudatosság ára, amit mégis érdemes vállalnunk, mert csak így lehetünk önazonosak.

Sokan még nem tartanak ott, hogy pszichológushoz menjenek, hiába is érzik úgy, hogy vacak az életük. Mások próbálkoznak, eljárnak pszichológushoz, önismeretbe, de nem tapasztalnak különösebb változást. Vannak végül azok, akik jókor és jó szakemberhez kerülve valós változást élnek át, elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak lesznek. Milyen hatást várhat az ember egy pszichoterápiától?

A cikkek, amiket a traumák, a gyerekkori rossz élmények, a szeretetre képtelen szülők hatásairól vagy csak úgy, az életet megnehezítő viselkedési és érzelmi mintázatokról írok, általában oda lyukadnak ki, hogy ha felismered a jeleket, akkor segíts magadon azzal, hogy elkezdesz önismerettel foglalkozni. Sokan felteszik a kérdést, hogy oké: de ez mit jelent? Mit csináljak pontosan?

Voltál már olyan helyzetben, amikor valaki elvileg önzetlenül segített neked, mégis az első adandó alkalommal a fejedhez vágta, hogy mennyi mindent tett érted? Ez a dinamika még akkor is frusztráló, ha felnőttekről van szó. Hát még egy gyerek számára, aki nem választotta a szülővel való kapcsolatot, és nem is áll hatalmában kilépni belőle.

Bár a híres, médiában is szereplő pszichológusok, pszichiáterek között talán több a férfi, a szakma mégis meglehetősen elnőiesedett. Mint ahogy terápiába is inkább nők járnak, mint férfiak. Ez így van, és nem véletlen, hogy a férfiak sokasága viszolyog attól, hogy ilyesfajta szakemberhez forduljon.

Önsértés, függőségek, kockázatos szex. Az önromboló viselkedésekről általában az extremitások jutnak az eszünkbe, holott időnként mindannyian teszünk önmagunkra nézve káros és veszélyes dolgokat. Van valami közös abban, amikor 150-nel mész az autópályán, befalsz egy tábla csokit, vagy a csuklódat vagdosod?

Sokan azt gondolják, hogy nincs semmi baj a perfekcionizmussal, hiszen alapvetően önmagunk tökéletesítéséről szól. Mégis amerre járnak, a perfekcionisták demoralizált kollégákat, megfelelni nem képes partnereket, alacsony önértékelésű családtagokat hagynak maguk mögött. Miért nem veszik észre, hogy az irreálisan magas elvárásaik mások életét is megkeserítik?