Tegyük fel, hogy egy játékos feladat keretében megtervezheted, milyen legyen az álompárod: egy fix költségvetés állna a rendelkezésedre, amelyből kedvedre vásárolhatnál számára tulajdonságokat. Mivel látnád el leginkább? Fizikai vonzerővel, jó anyagi kilátásokkal, humorral, kedvességgel? Egy frissen publikált tanulmány eredményei szerint nagyobb egyetértés van a témában világszerte, mint gondolnád.

A brit Swansea Egyetem munkatársai a fentiekben leírt módon végeztek vizsgálatokat. A dr. Andrew G. Thomas által vezetett csapat csaknem 2500 főiskolai hallgatót kért meg arra, hogy 8 jellemvonás között osszanak el egy hipotetikus pénzösszeget annak megfelelően, hogy milyennek képzelik el azt a személyt, akivel képesek lennének leélni az életüket. A korábbi kutatások tapasztalatai alapján összeállított tulajdonságok között az alábbiak szerepeltek: fizikai vonzerő, jó anyagi kilátások, kedvesség, humor, szűziesség, vallásosság, gyermekvállalás iránti vágy, kreativitás. Szerinted melyik volt a legnépszerűbb?

Jellegzetes nemi különbségeket találtak

Míg a férfiak több pénzt csoportosítottak az ideális partner fizikai vonzóságára (22 vs. 16 százalék), addig a nők számára fontosabb volt, hogy a másik jó anyagi kilátásokkal rendelkezzen (18 vs. 12 százalék). Ez nem is csoda egy olyan társadalomban, ahol a nők egyik legfőbb értéke máig a szépségük, és lépten-nyomon tárgyiasítva jelennek meg a különböző kontextusokban, illetve a munka világában még mindig csupán 860 forintot ér az ezresük. (A preferenciákban megmutatkozó különbségeket én nem az evolúcióra vagy valamilyen biológiai magyarázatra vezetem le, hanem inkább tekintem a szocializációból származó eltérésnek, illetve a társadalmi egyenlőtlenségek leképeződésének.)  

A gyermekvállalás iránti vágy csak a nyugati nők számára prioritás?

Ne tévesszen meg senkit a kapott eredmény. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a nyugati kultúrákban, ahol elterjedt a fogamzásgátlás, és ahol nem magától értetődő életcél a gyermekvállalás, ez a tényező hangsúlyosabban tud megjelenni, hiszen jelzi azt, hogy a másik készen áll a családalapításra. Ezzel szemben más kultúrákban, ahol a gyermeknemzés szorosabban kapcsolódik a szexualitáshoz, a partner gyermekvállalás iránti vágya kevésbé releváns szempont a párválasztásnál, mert jórészt adottnak lehet venni. 

Régóta vártak arra, hogy apukák lehessenek
Régóta vártak arra, hogy apukák lehessenekFotó: The Good Brigade / Getty Images Hungary

A kedvesség a világ minden táján bejön

A tanulmány egyik erőssége, hogy lehetőség nyílt a keleti (Szingapúr, Malajzia, Hongkong), valamint a nyugati (Nagy-Britannia, Norvégia, Ausztrália) kultúrákból érkező résztvevők válaszainak összehasonlítására. A kutatók azt találták, hogy egy tulajdonság volt, amit kultúrától függetlenül, kimagaslóan fontosnak tartottak az emberek: a kedvesség. Az összes költségvetés 22-26 százalékát erre a tulajdonságra fordították. Mögötte a fizikai vonzerő és a jó anyagi kilátások végeztek, míg a szűziesség és a vallásosság – két olyan vonás, amelyet meglehetősen kultúrafüggőnek tartottak – mindössze 10 százalék alatt teljesített.

#1 Úgy lehetünk kedvesebbek, ha önmagunkkal kezdjük

Látva, hogy a kedvesség mennyire fontos univerzális érték, felmerülhet, hogy miként tudjuk fejleszteni ezt a tulajdonságunkat. Tamsen Firestone pszichológus a PsycAlive oldalon osztotta meg az ezzel kapcsolatos gondolatait. Azt írja, hogy nagyon nehezen tudunk másokkal kedvesek lenni addig, amíg önmagunkkal szemben kritikusak, ítélkezők vagy destruktívak vagyunk. Persze mindannyiunk fejében időnként ott kiabál egy dühös edző, aki hajt, űz és provokál minket, nemritkán az önbecsülésünk rombolása árán. Valaki, aki ellenségeskedik és irreálisan pesszimista képet fest a világról. Aki, amikor hibázol, azt mondja, hogy egy rakás szerencsétlenség vagy. Amikor elbizonytalanodsz, kijelenti, hogy téged úgysem lehet szeretni. Amikor valami nem sikerül, lenézően elfordul, miközben azt sziszegi, hogy örök vesztes vagy.

Lényeges, hogy ezt a negatív belső hangot át tudd alakítani, és együttérzést tudj kifejleszteni önmagaddal kapcsolatban. Ez nem önsajnálat vagy mártírkodás, hanem a saját magad iránt tanúsított empátia: hogy át tudod ölelni magad, amikor szenvedsz, kudarc vagy veszteség ér. Egész egyszerűen elfogadod, hogy nem vagy tökéletes. Ez a belátás nem azt jelenti, hogy megszűnik benned a fejlődés iránti igény. Szeretnél változni, de nem azért, mert értéktelennek vagy elfogadhatatlannak tartod magad, hanem azért, hogy még egészségesebben működj. 

A kedvességben van némi kockázat, de csodás dolgokra bukkanhatsz általa
A kedvességben van némi kockázat, de csodás dolgokra bukkanhatsz általaFotó: Phillip Suddick / Getty Images Hungary

#2 A kedvesség általában kedvességet szül

Kritikus belső hangunk sokszor azt is igyekszik megakadályozni, hogy másokkal kedvesek legyünk. Előfordulhat, hogy amikor jószívű akarsz lenni, azt mondja neked, hogy minek, mások úgyis ki fognak használni. Vagy amikor szeretnéd kifejezni az érzéseidet, rávágja, hogy ne légy szentimentális, ne csinálj hülyét magadból. Ha felajánlanád a segítségedet valakinek, akkor közli veled, hogy a másiknak biztosan nincs rád szüksége, inkább ne háborgasd. Kedvesnek lenni persze sokszor félelmetes érzés, mert sebezhetővé tehet, hiszen megnyílsz és kimutatod, hogy törődsz a másikkal. Ugyanakkor a mások iránt tanúsított kedvesség rád is kedvezően hathat vissza. Az összekapcsolódás érzése, egy ölelés, egy szívből jövő mosoly pozitív biokémiai változásokat indíthat el a szervezetedben: a testedben lévő feszültségek elkezdenek kiengedni, az agyad pedig nagyobb eséllyel lesz képes megszakítani a benne dúló negatív gondolati köröket.  

#3 Tanuld meg elfogadni mások kedvességét

Mások törődését elfogadni nem mindig könnyű, különösen, ha az nem illeszkedik az önmagadról kialakított képhez. Ha azt gondolod magadról, hogy nem érdemelsz szeretetet, akkor gyanakodva fogod figyelni mások feléd irányuló kedvességét, illetve jobban tolerálhatod a veled szemben megnyilvánuló bántalmazó viselkedéseket. Amikor valaki az együttérzését fejezi ki, azt gondolhatod, hogy egyáltalán nincs akkora jelentősége annak, ami veled történt. Előfordulhat, hogy azért nem veszed igénybe a többiek segítségét, mert azt tanultad meg gyerekkorodban, hogy neked mindig mindent egyedül kell megoldanod, nem szabad másokat terhelned a problémáiddal. Lényeges, hogy az önismereted növelésével ráláss ezekre a folyamatokra. Minél reálisabban vagy képes felmérni önmagad és a határaidat, annál könnyebben fogod észrevenni, ha mások nem tartják tiszteletben azokat. Ha viszont jó szándékkal és tiszteletteljesen közelednek feléd, idővel megtanulhatsz jobban bízni bennük, és bátran elfogadni a tőlük érkező kedvességet.

Mustra