Szerzőnk saját bőrén tapasztalta meg, milyen amikor egy lovardában szembesül az ember önmagával. Egy vezetőfejlesztő lovastréning módszertani bemutatóján jártunk.
„Jól megvagyunk a párommal, csak néha bizonytalannak érzem magam. Félek, hogy nem keresek eleget, nem nézek ki elég jól, unalmas dolgokat mondok, és nem vagyok olyan kreatív szerető, mint amilyenre a partnerem vágyna” – ki ne élt volna már meg hasonlókat? Mit érdemes tenni, amikor ilyen dinamikák indulnak be egy párkapcsolatban?
Miért fontos a kiskamaszok számára a rosszaság, és hogyan tudjuk őket ebben társadalmilag elfogadott módon támogatni?
A gyereknevelés 80 százaléka példamutatás. Az igazi leckét az adja a gyerekeknek, ahogyan mi éljük az életünket. Hogy milyen a világnézetünk, mit gondolunk önmagunkról, hogyan viselkedünk másokkal és milyen jelentést tulajdonítunk a dolgoknak.
A koronavírus-járvány idején kis túlzással élve azt mondhatjuk, hogy a világ egyik fele a társakkal való összezártságtól, a másik fele a magánytól szenved. A tartós egyedüllétnek azonban pozitív hozadékai is lehetnek, amiről mi sem árulkodik jobban, mint az, hogy a történelem folyamán mindig akadtak olyanok, akik önként mondtak le emberi kapcsolataik jelentős részéről. Milyen különleges élménnyel gazdagodott Montaigne, Thoreau vagy az „olasz Robinson Crusoe”? Az alábbiakban ismert remeték életébe nyerhetsz bepillantást.
Egy kapcsolatban sok múlik azon, hogy mennyire jöttök be egymásnak, hasonló-e az érdeklődési körötök, és meg tudjátok-e beszélni a fontos dolgokat. És van még egy dolog, ami kiválóan megmutatja, hogy hosszú távon jól lesztek-e egymással. Ez pedig az, hogy mennyire egyeznek az alapértékeitek.
A felmenőink történetének ismerete nélkül csak kevés esélyünk van megérteni, hogy kik vagyunk, és miért pont azt az életet éljük, amit. Ezért hívja olvasóit egy generációkon átívelő önismereti utazásra Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyve. A klinikai szakpszichológust többek között arról kérdeztük, hogy mennyire lehet őszinte egy család egy tabukkal teli társadalomban, felelőssé tehető-e bárki is azért, mert feldolgozatlanul hagyta a sérüléseit, s hogyan válhatunk olyan szülővé, aki képes megszakítani a nehéz élmények generációkon átívelő hatását.
Mi a teendő akkor, ha valaki azt állítja: egyszerűen azért viselkedik így, mert ő ilyen, és kész? Magyarázat ez? És mi köze van a párkapcsolati szerepekhez? És az önismerethez? Többek között ezekről a kérdésekről szól friss podcastunk.
Melyek azok az élethelyzetek, tevékenységek, amelyekben a legtöbbet tanulhatjuk önmagunkról? A szerkesztőség négy pszichológus szakértője adja meg a választ.
Bizonyára veled is előfordult már diákként, hogy nem annyira készültél otthon, és óra előtt próbáltad gyorsan bemagolni a legfontosabb infókat, hátha kihívnak felelni. Ha Joós Andrea tanított volna bioszból, ez teljesen legális tevékenység lenne. A tananyag rövid átbeszélése után ugyanis felelhetnétek ketten, de akár egy videóban is beszámolhatnál a tudásodról. Állandó gyomorgörcs helyett online kvízek, népi motívumokkal dolgozó szervszínezők és vörösvérsejtre hasonlító fánkok várnának a suliban. Honnan ez a sok innováció, és el lehet-e várni minden tanártól, hogy újítani akarjon? Erről kérdeztem Andreát, a tavalyi Edisonplatform egyik fődíjasát.
Totál fel vagyok izgulva, mégsem bírok elmenni. Már majdnem ott vagyok a csúcson, érzem, hogy milyen közel vagyok, de aztán a partnerem kicsit máshogy mozog, vagy az én figyelmem terelődik el, kizökkenek, és végül nem jutok el az orgazmusig. Nem értem, amikor maszturbálok, minden gond nélkül sikerül. Mit lehet tenni?
Hányszor hallottad már azt a mondást, hogy önmagad legrosszabb ellensége te magad vagy? Noha a társadalmi hátrányaink és a világban létező igazságtalanságok komoly terheket rónak ránk, olykor mi is képesek vagyunk problémákat kreálni magunknak, illetve súlyosbítani a már meglévőket. Hogyan lehet elkerülni, hogy szabotáljuk önmagunkat?
