önismeret 6 - Dívány

Angolul people pleasernek hívják azokat az embereket, akik igyekeznek mindenben megfelelni másoknak. Bár nekünk nincs elterjedt kifejezésünk a jelenségre, biztos te is ismersz olyat, aki hajlamos a saját igényeit mások szükségletei mögé helyezni. Épp emiatt szuper társaságnak tűnnek, könnyű velük kijönni és bármikor ugrásra készek, ha szükség van rájuk.

Erik Erikson pszichoszociális elmélete szerint az első két év során épül ki a szülő és a gyerek közötti ősbizalom. Az a fajta társas biztonságérzet, ami majdan meghatározza a gyerek későbbi kapcsolatainak minőségét is. A szülői válaszkészségünk pedig a saját ezzel kapcsolatos gyerekkori élményeinkről tanúskodhat.

Egy pszichológiai elmélet szerint mindenkinek van egy gyerek-, egy szülő- és egy felnőtténje, amelyek jó esetben közös, összehangolt munkával segítenek minket az élet nyújtotta helyzetek megfelelő értelmezésében és az azokra történő reagálásban. Előfordul azonban, hogy személyiségünk egyes részei elmaradnak a fejlődés során – és itt kezdődnek a problémák.

Sokféle okból ismerkedünk. Van, aki szexre vágyik, van, aki társaságra, van, aki komoly kapcsolatra. Bármilyen cél lehet oké, mindaddig, amíg az a másik fél beleegyezésével társul. A valódi konszenzusra azonban csak akkor van lehetőség, ha pontosan tudjunk, mire mondunk igent. A baj csak az, hogy sokan sem a szükségleteikkel, sem a múltjukkal, sem az érzelmi életükkel nincsenek tisztában, így akaratlanul is becsaphatják a másikat.

Szoktuk mondani, hogy a jó önismeret már fél siker: ha az ember tudja, hogy mik az erősségei, mi és miért okoz neki nehézséget, és viselkedése hogyan hat másokra – az már mind nagyon jó, örülhetünk is neki. Azonban nem érdemes itt megállni, és benne rekedni a „hát én már csak ilyen vagyok” pimasz önfelmentésében, hanem jó továbblépni és változtatni úgy, hogy neked is jobb legyen és másnak is jobb legyen veled.

Mennyire hihetünk a pszichológiai tesztek eredményeinek, és milyen következtetéseket vonhatunk le ezekből? Pszichológus szakértőink megmondják.

Mégsem akar velem lenni, csak nem mondja ki? Ezen a kérdésen emészted magad, miközben tárga nyílt szemmel fekszel az ágyban. A másik már javában szuszog melletted, magadra maradtál a sötétben. Hiába vagy kedves, megértő, türelmes, a partnered nem igazán nyílik meg neked. Azt fontos látnod, hogy a reakciói sokszor nem a te viselkedésedtől függnek. De akkor mitől?

Ő itt Sanyi. Sanyit a munkahelyén csúnyán le szokta teremteni a főnöke. Sanyi egész nap dúl-fúl magában, aztán hazamegy és összeveszik a feleségével, aki aztán a gyerekekkel kiabál. Ne légy olyan, mint Sanyi. De akkor mit lehet tenni? Hogyan lehet megtörni az agresszió destruktív köreit? Legújabb sorozatunk kilencedik részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod az eltolásról.

Sokan boldogtalanok. Azt mondják maguknak: oké, majd boldog leszek, miután előléptettek, megjelent a könyvem, vagy felépült a házam. Aztán elérik a nagy céljukat, örülnek egy kicsit, de az átmeneti időszak után ismét boldogtalanok lesznek – ezúttal viszont már kevesebb reménnyel. Mi az előnye és a hátránya annak, ha a feszültségeinket és a megoldatlan nehézségeinket örökké a munkánkban próbáljuk meg levezetni? Legújabb sorozatunk záró részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a szublimációról.

Nem kell büntetnünk magunkat, amikor nem tudunk ellenállni a csábításnak.

Mikor mondtad ki utoljára, hogy szomorú vagy dühös vagy? Ha a felnőttek többségéhez hasonlítasz, akkor nem mostanában lehetett. A kultúránkban ugyanis bevett dolog, hogy nem igazán használunk egyszerű érzelmi nyelvezetet a belső állapotaink leírására. Talán gyerekesnek, talán túl szimplának tartjuk. Ehelyett okoskodással és homályos kifejezésekkel bugyoláljuk be a mondandónkat, amivel elrejtjük az érzéseinket – gyakran még önmagunk elől is. Legújabb sorozatunk nyolcadik részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod az intellektualizációról.

A szőlőtőkék végénél megállt, vágyakozó tekintettel nézett a vesszőkről lelógó zamatos fürtökre. Gondolta, lop belőlük egy kicsit, mielőtt a gazda ideér. Ám a gyümölcsök túl magasan voltak, így a róka bárhogy próbálkozott, egyet sem tudott elérni. Egy óra múlva elsompolygott, közben ezt mondta magának: nem is akartam azokat a fürtöket, úgyis savanyúak voltak. Miért baj, ha folyton az Ezópusz-mesében szereplőhöz hasonló magyarázatokat keresünk, hogy jobban érezzük magunkat? Legújabb sorozatunk hetedik részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a racionalizációról.