Bármikor adódhat úgy az életünkben, hogy azt érezzük, egyedül már nem tudunk túljutni egy adott nehézségen, elakadtunk, vagy csak szeretnénk jobban megismerni önmagunkat. Ilyenkor tanácsos pszichológushoz fordulnunk, de milyen szempontokat érdemes szem előtt tartanunk az adott szakember kiválasztásánál?
Képzeljük el egy negyvenéves felnőtt testét, akit egy ötéves gyermek irányít. Fel nem dolgozott sérüléseink, fel nem ismert vagy ki nem mondott érzéseink sokszor előhívják belőlünk a belső gyermeket, aki tudat alatt irányítja a reakcióinkat akkor is, amikor már rég átléptük a nagykorúság küszöbét.
A pszichológus képes olvasni a gondolataimban? A gyerekkoromról és az édesanyámmal való kapcsolatomról kell mesélnem majd a terápián? Összegyűjtöttük a pszichológusokat és a terápiát övező leggyakoribb tévhiteket, valamint arra is egyértelmű és hiteles válaszokat adunk, mire számíthatunk, ha pszichológushoz fordulunk.
Az év eleji hajrában különösen fontos, hogy képesek legyünk kicsit lelassulni és befelé figyelni. Ehhez mutatunk most három olyan kreatív gyakorlatot, amellyel mélyíthetjük az önismeretünket, és más szemszögből tekinthetünk rá az életünk különböző területeire. Nyugodtan válaszd ki azt, amelyik a legjobban tetszik, vagy akár végezd el mindegyiket.
Már bárki beszerezheti Várkonyi Andrea És ezt lehet? – Jogod van jól lenni című könyvét, és megpróbálhat az ország egyik legbefolyásosabb nőjétől átemelni néhány tanácsot az életébe.
2018. december 15. Az író Gerlóczy Márton szokásos thaiföldi alkotói útja helyett a szicíliai Sciclibe érkezik, hogy egy hónapot dolgozzon az apai felmenői történetét bemutató családregényen. Az Etna közelében egy DNS-teszt eredményére vár, amely alapján eldönti majd, kik is lesznek a könyve szereplői. Miközben a vér szerinti dédapja után nyomoz, egyre jobban belegabalyodik a családi hazugságokba. A legtöbbnek oka van, a fenntartásuk mégis megbetegítő. Hogyan lehet felszámolni őket? És milyen árat fizet érte, aki megpróbálja? A Fikció az elhallgatott közös múlt feltárására, az identitás újradefiniálására, a gyógyulásra tett bátor kísérlet. Grandiózus irodalmi vállalkozás, amelybe még most, az első résznél érdemes bekapcsolódni. Interjú az íróval.
Irigység, gúny, kibeszélés – ezekről a hétköznapi jelenségekről kérdeztük dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológust.
Gyerekként sok energiát fektetünk abba, hogy a szüleink elismerjenek minket. Aztán ahogy növünk, egyre inkább függetlenedünk, a saját lábunkra állunk, és legalább egy bizonyos mértékig megbékélünk magunkkal. A gyerekünk születésével viszont egy újabb teszt elé kerül az önbecsülésünk. Újra félünk hibázni!
Vannak olyan magatartásformák, amiket észrevétlenül teszünk magunkévá, sokszor annak ellenére, hogy nem feltétlenül értünk egyet velük.
Talán te is felfigyeltél már arra az érdekes mintázatra, ahogyan sokan az érzelmeikről, különösen az emberi kapcsolatokban felbukkanó érzelmeikről beszélnek. Gyakran úgy utalnak rájuk, mintha nekik az égvilágon semmi közük nem lenne hozzájuk, mindig csak valami külső dolog, személy vagy történés készteti őket arra, hogy bizonyos módokon érezzenek. Addig nyaggatott, hogy teljesen kikészültem. Olyat szólt, hogy hirtelen elöntötte az agyamat a düh. Nem támogat eléggé, ezért érzem ilyen elhagyatottnak magam. Ismerős? Miért mondunk ilyeneket?
Ezerszer kell szólnod neki, hogy kezdjen el készülődni, írja a leckéjét, hagyja abba a mobilozást. Bár a téma változik, a küzdelem örök: próbálod rávenni a gyereked, hogy csináljon már meg végre valamit, amit szerinted kell, de ő nem akar. Folyton elkalandozik, vagy nyíltan ellenáll a kérésednek, mire te dühös leszel és kiabálni kezdesz. Azt gondolod, a veszekedésből, a büntetésből majd megtanulja, hogy máskor fegyelmezettebb legyen. De jó eséllyel nem így lesz. Hogyan érdemes kezelni ezeket a helyzeteket?
Alexander Thomas és Stella Chess pszichiáter páros nevéhez fűződik az a 3 temperamentumkategória, amit kifejezetten a csecsemők vizsgálatával határoztak meg még egy fél évszázaddal ezelőtt. Eredményeiknek köszönhetően olyan mankót kaptak a szülők, ami rendkívül sok önvádtól és kétségbeeséstől óvja meg őket, hiszen érthetőbbé válnak a csecsemők reakciói, és a hozzájuk szükséges alkalmazkodást is megkönnyítik.
