John M. Gottman azt állítja, hogy 5 perc megfigyelés után 91 százalékos valószínűséggel meg tudja mondani egy vitatkozó párról, hogy el fognak-e válni. A családterapeuta 14 éven keresztül követte nyomon 79 amerikai házaspár életét, kutatása eredményeként pedig felfedezett 4 olyan tényezőt, ami előrejelzi a szakítás bekövetkezését. Ezeket a viselkedési formákat az Apokalipszis lovasainak nevezte el (a Jelenések könyvében ők hoznak hírt a végítéletről). Sorozatunkban egyenként mutatjuk be a lovasokat, illetve azt is összegyűjtöttük, mi mindent érdemes tenned a kritizálás (criticism), a megvetés (contempt), a defenzivitás (defensiveness) és a kivonulás (stonewalling) ellen.
Mi a különbség a kritizálás, a kritika és a panasz között?
Teljesen természetes dolog, hogy az emberek magyarázatot igyekeznek keresni a negatív érzéseikre és hangulataikra. A probléma abban áll, ha az okot folyton a partnerük hiányosságainak kezdik el tulajdonítani. A kritizálás egyes pároknál egyfajta létállapot: az egyik fél rendre a másik hibáira fókuszál, ítélkezik felette, a kákán is csomót keres, mindenben kijavítja a társát, gyakran kioktatja és hibáztatja. Fontos különbség a kritikához és a panaszhoz képest, hogy a kritizálás inkább egy szokás, amely során nem annyira specifikus viselkedéseket tesz szóvá valaki, hanem a másik egész személyiségét degradálja. Ezeknek a negatív megjegyzéseknek a hatása idővel felgyülemlik a partnerben, aki egy ponton magából kikelve, robbanásszerűen tiltakozhat az őt ért bánásmód ellen. És gyakran még csak nem is a legfájóbb komment az utolsó csepp a pohárban.
Miért súlyos probléma a kritizálás?
A folyamatos kritizálás következtében a partner lelke zsugorodni kezd, hiszen pont az az ember nem értékeli őt, akit elvileg a világon a legjobban szeret. Előfordulhat, hogy maga is belsővé teszi a személyére vonatkozó negatív véleményt, elkezd alárendelődni, megalázva és elutasítva érezheti magát, kevésbé szerethetőnek. A kritizálás további romboló következménye, hogy könnyen megvetéssé válhat. Ekkor a személy tartós negatív megvilágításba helyezi a társát, és a felsőbbrendűség biztos tudatából támadja őt. Az ilyen kapcsolatokban az empátia helyét átveszi a szarkazmus, a gúnyolódás, a partner szempontjainak figyelmen kívül hagyása, az arrogancia.
Hogyan lehet elkerülni a kritizálást?
A Gottman Intézet honlapján publikált összefoglaló szerint az egyik leglényegesebb dolog, hogy megtanuljuk az igényeinket anélkül kifejezni, hogy a másikat hibáztatnánk azért, amiért ezek az igények jelenleg nincsenek kielégítve. Mielőtt a párod együttműködését kéred, érdemes két kérdést feltenned magadnak: Mit érzek most? Mire van szükségem a partneremtől? Ha nem őrá mutogatsz ujjal, hanem én-közlésekben tudsz kommunikálni, akkor jó eséllyel el tudod nyerni a támogatását.
- PÉLDA: Épp késésben vagytok, a partnered még csak most lép ki a zuhanyzóból. Dühösen az alábbi mondatokat vágod a fejéhez: Én már ötévesen megtanultam, hogyan kell időre elkészülni. Te mikor fogod végre?
- HELYETTE: Nekem nagyon fontos lenne, hogy pontosan érkezzünk erre az eseményre. Tudnál ebben segíteni nekem, kérlek?
Mit tanulhatunk belőle?
Mivel a kritizálás az első és leggyakoribb lovas, a vele való sikeres megküzdés a megvetés, a védekezés, a kivonulás valószínűségét is radikálisan csökkenteni tudja. Érdemes felfigyelni arra is, hogy minden ilyen megnyilvánulás mögött valamilyen ki nem elégített szükséglet húzódik meg, egyfajta vágyakozás. Ha ennek utána tudtok menni, nyert ügyetek van. Ha pedig tisztában vagy a saját igényeiddel, azokat őszintén, átláthatóan, asszertíven tudod kommunikálni a párodnak, akkor várhatóan az ő figyelme sem a védekezésre, hanem a megoldások kidolgozására fog irányulni. Így neki is esélyt adsz arra, hogy korrigálja a viselkedését, bizonyítson és tündököljön neked.
