Számodra egyértelmű, hogy a narancs héját kidobod, miután meghámoztad? Ne tedd. Ahogy már megszokhattuk, mindig van új a nap alatt, és most épp a narancshéjról derült ki, hogy nem is olyan haszontalan. Különösen akkor érdemes figyelned, ha esetleg kerttel is rendelkezel.
Tudod-e, hogy mi a madártej legfontosabb hozzávalója? Mi kell a bajai halászlébe, vagy hogy miből készül a tatár bifsztek? A főzésben jártas embereknek talán nem újdonság, de akik inkább csak a vendéglők étlapjáról ismerik ezeket a fogásokat, könnyen meglepődhetnek.
Egyre többen szenvednek szorongásos betegségtől, aminek enyhítésére a mindfulness és az együttérző gondolkodás gyógyírt jelenthet. De vajon tényleg enyhíthető ételekkel ez az állapot? Úgy tűnik, igen.
Nem krumpli, de első ránézésre akár az is lehetne. A lila jamgyökér, más néven ube, egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és édeskés íze mellett vibráló színe is védjegye, melyet számtalan desszertben használnak az ázsiai konyhában.
Próbált már valaki gulyáslevest enni külföldön? Hát erről van szó! Igaz, mi meg ketchupot locsolunk a bolognaira, és ha türelmetlenek vagyunk, még fel is vágjuk késsel a spagettit. A nálunk kapható kínai ételek semmivel sem autentikusabbak, mint amikor egy paradicsomszószos brassóit gulyásnak neveznek. Az általunk kínainak fogyasztott finomságok valójában a mi ízlésünkre magyarított, tömeges fogyasztásra alkalmas, keleties ihletésű kreációk, amelyek mellőzik az eredeti kínai alapanyagokat, úgymint: tofu, bambusz, teknős, kutya vagy béka.
Mindannyian tudjuk, hogy a tojásból gumi, a pizzaszeletből pedig egy könnyebb kalapácsfej lesz a mikróban, ha csak úgy bedobjuk az alapanyagokat néhány perce. De vajon akad-e bármilyen fogás, ami végül nemcsak ehető, hanem igazán finom lesz ebben az eszközben készítve is, így megmentve minket a sietős reggelek közben és hosszú napok után?
A termékenység kérdése a legtöbbünk életében előbb-utóbb felmerül: vannak, akiknek jó hírekkel együtt, másoknak hatalmas kihívásként. Nem árt ezért tudni arról, hogy a kutatások szerint mivel csökkentjük esélyeinket nap mint nap arra, hogy egészséges utódaink legyenek.
Egy amerikai tanulmány remekül felhívja a figyelmet arra, az ott élők mennyit szemetelnek, s hogy az ételt is elpazarolják. Ha az embernek nincs egy kiskertje, vagy nem kifejezetten tudatos a vásárlásai során, tényleg így járhat. Mi a helyzet ez ügyben kis hazánkban?
Vannak, akik kínosan számolják a bevitt kalória mennyiségét, és vannak, akik számlálatlanul esznek-isznak. Te melyik csoportba tartozol? Most próbára teheted, mennyire saccolod jól a kalóriamennyiségeket. Még jól jöhet, ha ügyesen tippelsz.
Vannak a gabonapelyhesek, tejbegrízesek, pirítósosok, turmixosok, gyümölcssalátások, és szép számmal akadnak olyanok is, akik kihagyják a reggelit. És persze ott a másik csoport, akik az alacsony szénhidráttartalom mellett voksolnak. Róluk derített ki valami nagyon érdekeset a tudomány.
Már csecsemőkorban fontos szerepe van az étvágygéneknek, amik bizony nem egyformán működnek mindannyiunknál. Úgy tűnik, már egészen kis korban látszik, ki az, aki jobb evő, és ez a képességünk (vagy keresztünk) később sem válik köddé.
Az sem piskóta, hogy mi megesszük a disznó sült vérét, vagy hurkát csinálunk belőle, de hogy kinek jutott először eszébe élő polipot nyelni, megsütni egy kutyát, tevét vagy tarantellát, esetleg főtt kacsaembriót enni, annak még a gondolatát is nehéz megemészteni.
