Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Próbált már valaki gulyáslevest enni külföldön? Hát erről van szó! Igaz, mi meg ketchupot locsolunk a bolognaira, és ha türelmetlenek vagyunk, még fel is vágjuk késsel a spagettit. A nálunk kapható kínai ételek semmivel sem autentikusabbak, mint amikor egy paradicsomszószos brassóit gulyásnak neveznek. Az általunk kínainak fogyasztott finomságok valójában a mi ízlésünkre magyarított, tömeges fogyasztásra alkalmas, keleties ihletésű kreációk, amelyek mellőzik az eredeti kínai alapanyagokat, úgymint: tofu, bambusz, teknős, kutya vagy béka.
Amerikában például jobban csúszik a marha, a csirke, a sertés és a garnéla, ezért az ott elérhető kínai ételek ezekkel operálnak. Ezek mind nálunk is emészthetőbbek, mint az egzotikus tengeri állatok, rovarok és kígyók, a bambuszrügy vagy a lótuszhüvely, ezért aztán a „magyaros kínai konyha” mellőzi az efféle tipikus nyalánkságokat. Az igazi, eredeti kínai konyha viszont számunkra sokkal egzotikusabb, egészségesebb, vitaminokban gazdagabb, változatosabb és felismerhetetlenebb.
Ízvilág
Ennek megfelelően ízviláguk is sokkal változatosabb. Egy kínainak a nálunk feltálalt kínai ételek mind nagyon egyforma ízvilágúnak tűnnek. Szerintem egyébként egy magyarnak is, bár ettől még néha megkívánjuk. A fokozott ízhatás elérését segíti a szezonális alapanyagok előnyben részesítésének stratégiája is. Vagyis télen például több hagymát, fokhagymát és pirospaprikát fogyasztanak, míg az itt tálalt kínai kínálat az év 365 napján ugyanaz.
Különbségek
Egyébként persze már eleve általánosítás „kínai” konyháról beszélni. Ilyenből ugyanis legalább nyolcat különböztetnek meg, és mindnek megvannak a maguk főzési stílusai, tradicionális ízei és jellegzetes ételei. Ráadásul a kínaiaknak az ételekről és azok emberi szervezetre gyakorolt gyógyászati hatásáról sajátos filozófiája is van, amely az étel választását magasabb szintre emeli a puszta „mit is kívánok ma ebédre?” kérdésnél.
Tényleg kínai ételek
De amikor egy bevásárlóközpont ételudvarába tévedve vagy a sarki kínainál egy fél adag tojásos rizs és illatos omlós csirke menüre voksolunk, ne sajnáljuk annyira, hogy ránk szabták a választékot az autentikus kínai specialitások helyett, különben ehetnénk büdös tofut, méhbábot vagy száznapos tojást.
Büdös tofu changshai módra
A tartósított tofu nemcsak kellemetlen szagú, azaz konkrétan büdös, de legalább látványnak is ronda. Ezzel szemben azonban azt állítják, az íze annál megkapóbb. Aki egyszer – befogott orral és csukott szemmel – megkóstolja, azt rabul ejti a különleges ízhatás. Ugyan különböző elkészítési módjai terjedtek el a terjedelmes ország változatos vidékei között, bárhol kóstoljuk, nyugodtak lehetünk, büdös lesz!
Méhbáb gazdagon
Többet nem is várhatunk egy korszerű és egészséges ételtől, mint hogy magas fehérjetartalmú és közben alacsony zsírtartalmú legyen, így tehát kifejezetten trendinek nevezhető a méhbáb, melynek kivételes ízét aranybarnára sütve, párolva vagy rántva is megtapasztalhatja az egészséges és tipikus kínai ételre vágyó turista a nagy falon belül. Aki tovább cifrázná, az válassza torta formájában vagy szósszal.
100 napos tojás
A Ming-dinasztia (1368–1644) alatt fejlesztették ki, de azért nem annyira régi. Mondjuk, egy tojás életében a száz nap se kevés a feltálalás előtt. Bele is feketedik, de ettől az íze – állítják – még nagyon finom. Ajánlják rekedtség és másnaposság ellen is.
