Ha esetleg eddig félrevezettem volna bárkit, akkor el kell áruljam, hogy ha evésről van szó, akkor nálunk sem fenékig tejfel minden.
Buli a bölcsiben vagy az oviban, csalódás vagy nagy öröm, görcsölés a jelmez miatt, főleg a szülőknek. Mindenesetre Effnek meg nekünk ismét sikerült kihagyni, betegség miatt.
Az első gyerekkel, Effel nem volt kérdéses, hogy megy-e bölcsibe. Mennie kellett. Egyrészt természetesen anyagi okokból, másrészt azért is, mert kifejezetten társasági lény.
Össze-vissza fogok csapongani bölcsőde- és óvodaválasztás, meg mindenféle pedagógia módszerek között.
Ahogy egyre nagyobbak a gyerekek, egyre nagyobb a veszély. A szobatisztaságig még csak-csak eljut a legtöbbje, de megszelídíteni őket? Mondjuk a szándékosság kizárható egy 10 hónapos gyerek esetében, de néhány napja majdnem komolyan pórul jártam én is.
A büszke apa, a papírszaggatás, és egy vers: "Cső vagyok/Csőnek születtem/Mindig cső leszek".
Készülve a Nagy Poronty Gyerekkönyvhétre bevalljuk, sokban egyet tudunk érezni főhősünkkel betű- és könyvszeretetében. A kétrészes írás első fejezetében hallhatunk nyálazható, böngészhető és olvashatatlan könyvekről egyaránt. Szigorúan szubjektíven.
Kedvenc apánkról már múltkor kiderült, mennyire szereti a könyveket - most azt is megtudjuk, mit olvas Effnek esténként, és milyen jövő előtt áll Jé e téren.
Igaz, hogy az anyák vannak otthon a gyerekekkel a legtöbb mindennapos dologgal ők foglalkoznak. Én meg egy csomó mással - íme a mai apák félelmei.
Az biztos, hogy a wc a végállomás, de nem olyan könnyű eljutni odáig. Pisi, kaki és az első sikerélmények egy apa szemszögéből.
Úgy nagyjából az óvodáskor közepén a gyerek egyszercsak elkezd csúnyán beszélni. És ez ellen a szülő semmit nem tud tenni.
Ez nem ér. Félek, hogy az orrszívó-porszívó miatt egy életre megutál a gyerek. Apa-parák.
