A büszke apa, a papírszaggatás, és egy vers: "Cső vagyok/Csőnek születtem/Mindig cső leszek".
Nem mondhatnám, hogy odalennék a saját kezűleg készített ajándékokért. A legtöbbször erőltetettnek, mesterkéltnek, nem is tudom, pontosan milyennek találom őket. De gyerektől kapni ilyesmit, az egészen más tészta. Nem olyan rég volt a névnapom, és Eff is készített nekem ajándékot. Meghatódtam, na.
Persze hozzátartozik a dologhoz, hogy nem teljesen magától találta ki a dolgot, de akkor is. Két könyvjelzőt kaptam, amikre ő ragasztott matricát, meg rajzolt is rá. Szörnyeket meg rakétát. Testhezálló ajándék, mert sokat olvasok, és Eff pedig úgyis ki szokta lopkodni a könyvjelzőket, és nem érti, miért is zavar ez engem. Mindenesetre tényleg elérzékenyültem.
Sutaságom története
Lehet, hogy azért sem szeretem a saját készítésű dolgokat, mert ha én készítenék bárkinek bármit is, akkor az nem lenne valami nagy öröm. A kézügyességem szánalmas. Pálcikaembereket, torz, felismerhetetlen állatokat vagyok csak képes rajzolni, a barkácsolás elemi fokozatai is messze meghaladják a képességeimet. Semmilyen alkotótevékenységet nem folytatok, nem játszom semmilyen hangszeren sem. Amúgy nem zavar ez annyira, lehet, hogy soha nem is lettem volna jó semmi ilyesmiben, de anyámék nem is nagyon erőltették ezeket. Ők tehetnek mindenről? Nem hiszem, de olyan jó lenne, ha Jé és Eff nagyobb élvezetet találnának ezekben a dolgokban.
Stílusgyakorlatok
Természetesen szó sincs olyasmiről, hogy művésznek akarnánk nevelni bármelyik gyereket is, de azt nagyon fontosnak érzem, hogy kipróbálhassanak mindenfélét, és bátorítva legyenek. Nagy dolgokról nincs szó. Jé tíz hónaposan a papírszaggatásig jutott, mint önkifejezési forma, és abban profi is. Eff pedig rajzol, gyurmázik, karácsonykor Á-val díszítette a mézeskalácsot, ragasztgat. Az óvodában is csinálnak már mindenfélét. Én természetesen minden más, a közelünkben létező gyereknél kreatívabbnak látom (még szebbnek, okosabbnak, ügyesebbnek). Ennek, tökéletesen elfogulatlan értékítéletem szerint, csak az lehet az oka, hogy az is.
Átszellemülés
A kreativitás pedig ki akar törni. Rajzok szintjén Eff 1-2 perc alatt képes autót, marslakót űrlénykutyával rajzolni. Nem pepecsel, célratörő, hatékony mozdulatokkal alkot. Gyurmából remek amorf szörnyetegeket és egyéb rémségeket készít. És költ. Dalokat. Reggel az ovi felé sétálva gyakran elkapja a költői hév, és mindent megénekel, amit lát, meg ami éppen eszébe jut. De van egy teljesen kiforrott műremeke, amit az ihletett, hogy szerinte neki csőformája van. Hogy ez mit jelenthet, milyen mélységes mondanivaló húzódik meg mögötte, azt nem tudom, de dalos költeménybe öntötte, amit hangszerrel kísér. Van egy lógó húrú műanyag gitárja, és azt pengetve, tökéletes színpadi kiállással adja elő, hogy:
„Cső vagyok,
csőnek születtem,
mindig cső leszek.”
Túllépve azon, hogy én el vagyok ájulva attól, hogy milyen ötletes meg szellemes a gyerek, tényleg jó dolgok a kreatív elfoglaltságok. Lehet az csak pecsételgetés, krétával rajzolás a játszótéren, homokozás. Mindennek persze megvan a tudományos magyarázata, meg a pszichológiája, de engem annyi érdekel belőle, hogy a gyerekek élvezik, és hátha közben még az is kiderül, hogy valamiben kifejezetten jók. Én pedig jogosan vagyok büszke apa, mert Eff nálam már most többre vitte e téren.
