Nem mintha számomra különösebb jelentőséggel bírna ez az egész beöltözősdi, de a gyerekeket valamiért felizgatja. Buli a bölcsiben vagy az oviban, csalódás vagy nagy öröm, görcsölés a jelmez miatt, főleg a szülőknek. Mindenesetre Effnek meg nekünk ismét sikerült kihagyni, betegség miatt.
Merthogy ez már a harmadik, amelyik ezért vagy azért nem, vagy csak félig jött össze. Az első bölcsődés évének nagy részét otthon töltötte, egy-egy hetes betegségmentes időszakkal tarkítva. Így farsangkor is beteg volt, gyakorlatilag biztos, hogy középfül-gyulladással. A második idején meg valami csoda folytán nem volt beteg. Ki is találta magának, hogy majom/gorilla – nem döntötte el, melyik is pontosan – lesz, rendkívül ötletes megoldással részünkről, barna harisnyában, barna pulcsiban, saját készítésű, Á. részéről napok keserves munkáját felemésztő majom/gorilla álarcban. Amikor beöltözésre került volna a sor, behisztizett, hogy ő mégse veszi fel, és nem is vette. A farsang különben is csak egy a kihagyott fontos események közül a sorban, hiszen általában pont a télapóünnepségek, karácsonyi partik idejére robbant le, ahogy kell.
Szép remények
Most viszont év elejétől kezdve semmi komoly betegség nem volt. Kis nátha, amelyik hetek óta tart, de kinél nem? Otthon mindenki másnál is. Egyik ovistársa tavaly Pókember volt, kölcsön is kaptuk a jelmezt. Otthon villogott benne, nekünk meg nem kellett azon gondolkodni, hogyan barkácsoljunk mondjuk bakugángolyó-jelmezt. Szóval Eff nagyjából üzemképes volt, a szerdai farsang össze fog jönni. Szombaton anyámék elvitték, moziba mentek, délután órákig ufósat játszott a nővéremmel, vagyis minden rendben volt vele. Mi meg legalább egy fél napot csak Jével foglalkozhattunk.
Előérzet
Á. már rég kinézte magának az egyik unokatesó fabringáját, hogy az milyen menő, és mikor növi már ki, hogy megkaparinthassuk. Sikerült végre, és ott várt a kocsi csomagtartójában. Eff a műanyag motorok második generációján is túl van már, de valamiért nem akar tekerni, pedig bringát is kaptunk már, így biztos jó lesz. Szóval ott volt a fabringa, csak leeresztett kerekekkel. Biciklipumpa van otthon, de ennek nem olyan volt a szelepe, autópumpa meg nincs. Úgyhogy vasárnap délelőtti séta gyanánt legyen akkor az, hogy én elmegyek Effel a benzinkútra, ami önmagában kaland ugyebár, aztán felpumpáljuk a kereket. Nincs messze a kút gyalog, odáig viszem a kényelmetlen fogású tárgyat a kezemben, utána meg csak lazázok. Odaérünk, a kutas kedvesen megengedi, hogy használjuk az eszközt. Ráillesztem a szelepre, klappol, megnyomom a gombot, és hát a címben lelőttem, mi jött. Az. Jó nagyot durrant a kerék és csak szánalmas cafatok maradtak a helyén. Lehet, hogy én is béna voltam, meg valószínűleg amúgy sem volt teljesen rendben a cucc. A kutasnak kedélyesen mondtam, hogy na ez ma nem fog összejönni, és elkullogtunk. Eff nem is rökönyödött meg nagyon, hiszti se volt, de cipelhettem tovább a most már gyűlölt fabiciklit. Itt már gyanakodnom kellett volna?
Nade tovább a parkba, a játszótérre. Eff már odafelé elkezdte mondogatni, hogy fáradt, menjünk inkább haza. Én meg azt, hogy mindjárt odaérünk. Itt már tudnom kellett volna? A játszóterezést meg élvezte, de az is feltűnhetett volna, hogy nem bánta az időben történő lelépést, sőt mondta, hogy fáradt meg éhes, meg nem akar gyalog jönni. Valahogy hazaszenvedtük magunkat, bár útközben időnként megint Gorilla nagybátyjával fenyegetőzött, hogy hívja, és akkor átszúrja a fejem, merthogy nála nem kell gyalogolni, ha nem akar. Otthon pedig ebéd előtt már hiszti volt, alig akart enni, de azért mégis. Csak fáradt, gondoltuk.
Összeomlás
Sírva ébredt a délutáni alvás után, 39,5 a láza. Remek. Nyűgös, fetrengős délután, éjszaka ébredés, gyógyszerezés. Másnap, vagyis hétfőn reggel meg orvoshoz. Előtte már jól sikerült neki bebeszélnem azt is, hogy mi a baja. Fáj a füled? Na, akkor középfül-gyulladás. Megint. Aztán nem is. „Csak” gennyes mandulagyulladás. Farsang meg sehol. Én meg kereshetek szerelőt vagy kereket annak a xxxxx biciklinek. Illetve képeken a neten megnézhettük, milyen volt az ovis buli. Á. pedig megkérdezte Effet, hogy szomorú-e, hogy nem lehetett ott? Ő meg azt mondta, tudod anyu, ez olyan, mint a karácsony, minden évben van, apu mondta. Itt a vége, fa futóbiciklivel meg fusson el, aki akar.
