Miért rezgeti a macska a farkát? Talán valami baja van?
Miközben az embernél a szem a lélek tükre, addig a macskánál a farok: ha odafigyelsz rá, könnyebben megértheted, hogy mi játszódik le kedvencedben.
Miközben az embernél a szem a lélek tükre, addig a macskánál a farok: ha odafigyelsz rá, könnyebben megértheted, hogy mi játszódik le kedvencedben.
Ami egyetemista korunkban még simán ment, az felnőttként sokszor már kihívások elé állít – nincs ez másképp a barátkozással sem. Amíg pár évvel ezelőtt egy fröccs fölött ülve szinte bárkivel képes voltál megtalálni a közös hangot, ez most, stabil kapcsolatban, egy-két gyerekkel, napi 8-10 óra munkával már nehezebben megy.
Három hónapja a kislányommal nevetve szelfiztünk a Decathlon előtt. Mindkettőnkön maszk volt, és ez olyan különlegesnek tűnt, hogy meg kellett örökíteni. Tegnap ismét sportruha-utánpótlásért folyamodtunk, és csak a pénztárnál jutott eszembe, hogy mennyire természetes mostanra gyereknek, felnőttnek, hogy maszkban vásárol. De biztos, hogy ilyen természetes a maszk? Vagy elveszítünk valami alapvetőt a megszokott működésünkből?
Harminc éve Magyarországon is megjelent egy könyv, ami talán itthon is megalapozta a hétköznapi pszichológiai könyvek azóta is fennálló népszerűségét. Akkoriban, bár még gyerek voltam, úton-útfélen erről hallottam, és talán ez a könyv járult hozzá ahhoz is, hogy alapvetően mást kezdjünk gondolni a kommunikációról, mint korábban. Bekerült a köztudatba a testbeszéd, a nonverbális kommunikáció fontossága – és nem tudsz úgy elmenni egy értékesítési, kommunikációs, prezentációs vagy vezetői tréningre, hogy ott ne térjenek ki a testbeszédre. De valóban ennyire jelentős hatása van a gesztusainknak, mimikánknak, testtartásunknak abban, hogy elhiszik-e, amit mondunk?
Azt mondja, hogy tetszik, de aztán elkéri a blokkot. Látszólag örül neki, de soha többé nem veszi elő. Honnan tudod, hogy tényleg jó ajándékot adtál?
Az alkaron viselt táska feltűnési viszketegségről árulkodik, és egyéb sületlenségek a folytatásban egy testbeszéd-szakértőtől.
Az állásinterjún a kézfogásunk, testtartásunk, mimikánk csaknem ugyanolyan fontos, mint az, amit mondunk.
A kutatások szerint közel sem olyan árulkodóak a non-verbális jelek, mint gondoltuk. Azaz egyáltalán nem könnyű rájönni, ha át akarnak vágni minket.
Máshová fókuszál a szem, ha a vágy dolgozik bennünk, és máshová akkor is, ha éppen elöntenek az érzelmek.
Ne ténferegjen járás helyett, húzza ki magát és gesztikuláljon, hogy magabiztosabbnak tűnjön!
Ázsiában még puszit se adhat nyilvánosan, olaszoknál ne húzgálja a fülét beszélgetés közben, és sose próbáljon szemezni egy finnel!
A nem verbális kommunikáció értelmezésének is vannak alapszabályai. Ezek nélkül a jelek pásztázása semmit nem ér.