Korunk egyik legerősebb közösségi problémája az iskolai kirekesztés, gúnyolódás, zaklatás. A probléma szinte minden közösségben jelen van, még sincs elég eszköz a kezünkben ahhoz, hogy hatékonyan felvegyük ellene a küzdelmet. Az Elfog/adsz színházi produkció viszont vállaltan erről a problémáról mesél a gyerekeknek.
Alapvetően idegenkedünk attól, hogy általunk nem teljesen ismert módszerek, irányzatok vagy akár sportágak közel kerüljenek a gyerekeinkhez. A jógával kapcsolatban már oszlanak a tévhitek, de a gyerekmindfulness – stílszerűen szólva – még mindig gyerekcipőben jár.
Azt már szülőként is tudjuk, hogy kétféle cukorbetegség létezik: egyes és kettes típusú. Ez utóbbit nagyrészt az életmódunknak köszönhetjük, és nem képeznek kivételt ez alól a gyerekek sem. Szóval tényleg kell az a következő csokimikulás vagy nyalóka?
Melyik gyerek ne könyörgött volna még kutyáért, macskáért, vagy legalább egy icipici tengerimalacért? Ha pedig már van egy, jöhetne még három. Az állatkertek – már amikor nyitva lehetnek – minden alkalommal tömve vannak gyerekekkel. Szakértővel jártunk utána, miért van ez!
Mindig csak a jogaikkal jönnek, a kötelességeiket azonban nem ismerik – hangzik el oly sokszor egy-egy felnőtt szájából akkor, ha szóba kerülnek a gyerekjogok. Pedig nagyon is fontos lenne, hogy gyerekek és felnőttek is ismerjék a lehetőségeket és a határokat, amiket nem szabadna átlépni – szülőként sem.
Szereted nézni a strandröplabdás versenyeket? Láttad már, milyen dresszben mutatják be gyakorlataikat a műkorcsolyázók, a szinkronúszók vagy a tornászlányok? Talán pontoztad is őket magadban? Na és ha a te lányod lenne ott?
A jól kialakult gyakorlat szerint az anyák 24 egybefüggő hétig szülési szabadságon lehetnek, miközben az apák maximum 5 nap pótszabadságot igényelhetnek. Ám minél kevesebb idejük marad babázni, annál nagyobb eséllyel lesznek depressziósak.
Ha van embert próbáló időszak, hát az idei év az. Járvány, lezárások, home office, online tanítás – szinte lehetetlen mindent megoldani segítség nélkül, sőt sokan úgy érezzük, hiába vagyunk otthon, sokkal kevesebb mindent vagyunk képesek elvégezni egy nap alatt, mint szoktunk.
A környezet visszajelzései vagy a saját véleménye alapján néhány szülő úgy dönt, orvosi vizsgálat nélkül is képes változtatni a gyereke életmódján és testsúlyán. Ez azonban nagyon káros lehet.
Addig kotorászik a tányérban, amíg kihűl az étel, vagy egyben befalja az egészet? Akár válogat, akár habzsol a gyerek, szülőként mindenképpen aggódunk érte. Már csak azért is, mert nincsenek közeli fogalmaink arról, hogyan is kéne táplálkoznia a fejlődése érdekében. Mennyit egyen egy gyerek ahhoz, hogy egészséges legyen?
A legjobb szándékunk ellenére mindannyian elkövetünk valamilyen hibát a gyerekünk etetése kapcsán: hagyjuk, hogy a tévé előtt vacsorázzon, csak megvesszük neki az édességet, amiért órák óta nyavalyog, büntetünk és jutalmazunk az ennivalóval, vagy épp nem tartjuk tiszteletben a csemete önrendelkezési jogát. Aztán bűntudatosan veszünk valami bioélelmiszert, hogy helyrehozzuk a károkat. No de elég ez?
Általában nagy dicsőségként éli meg a szülő, ha a gyereke külföldi egyetemen tanulhat tovább. Ugyanakkor ez a döntés hatalmas áldozatokkal jár, és nem csupán akkor, amikor a tandíjat kell befizetni. Addig is segítenünk kell a gyerekünket a választásban, és lehetőleg nem rajta keresztül kiélni a saját álmainkat.
