Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Alapvetően idegenkedünk attól, hogy általunk nem teljesen ismert módszerek, irányzatok vagy akár sportágak közel kerüljenek a gyerekeinkhez. A jógával kapcsolatban már oszlanak a tévhitek, de a gyerekmindfulness – stílszerűen szólva – még mindig gyerekcipőben jár.
A mindfulness nem arról szól, hogy ráerőltetünk a gyerekekre egy olyan technikát, ami valójában a felnőtteknek válik hasznára igazán. Épp ellenkezőleg: valójában nekünk, felnőtteknek kell visszatérni egyfajta gyermeki létbe, amikor a mindfulnesst próbálgatjuk, míg a gyerekeknek ez természetesen jön. A tudatos jelenlét legtöbbünk számára velünk született képesség, ami idővel megkopik, így utólag újra kell tanulni. Az a gyerek, aki belefeledkezik a szappanbuborék színeinek látványába, egy hangyabolyt néz órákig, vagy homokozás közben perceken keresztül azt élvezi, ahogy a homok kifolyik a kezéből, az tudatosan megéli a pillanatot. Csak arra koncentrál, ami lát, hall, szagol, tapint.
Mi már listákkal a fejünkben létezünk
Ezzel szemben felnőttként nagyon nehezen vagyunk képesek annyira elengedni a szorongásainkat, tennivalóink szorítását, hogy csakis az itt és mostban létezzünk. Meglepő, de az óvodába, majd iskolába kerülő gyerekeknek is egyre nehezebb dolguk van ezen a téren, hiszen nekik is teljesíteniük kell. A betűk színezése, a versek szavalása is mind-mind teljesítés. És ilyenkor már megjelenhet bennük az ezzel kapcsolatos stressz. Ennek feloldásáról, a gyerekmindfulnessről Langer Viola pszichológussal beszélgettünk.
Stresszoldás másképpen
A tudatos jelenlétet gyerekekkel kapcsolatban is kiválóan használhatjuk. Az iskolai stressz manapság nagyon elterjedt jelenség a gyerekek körében – kezdi a pszichológus. Sulinyugi-gyerektrénerként rendszeresen tapasztalom, hogy stresszkezelő osztályfoglalkozásainkon már az elsős gyerekek arról számolnak be, hogy fáj a hasuk iskolába menet előtt, esetleg fáj a fejük, mert mondókát kell megtanulniuk és tartanak attól, hogy rosszul sikerül. A Sulinyuginál elsőstől kezdve végzős gimisekkel is foglalkozunk, és mindegyik korosztály számos stressztünetről számol be. A kamaszoknál már néha a felnőttekre jellemző „mókuskerekes” rohanást lehet látni, főleg azokon a fiatalokon, akik számára a magas teljesítmény nagyon fontos, és akiknek a családjuk, iskolájuk is hasonló véleményen van. Számukra ideális lehet a tudatos jelenlét gyakorlása (persze egyéb szükséges szakmai segítséggel együtt).
Ami divatos, az nem feltétlenül rossz
Az utóbbi időben a tudományos és a laikus világban is nagy figyelmet kapott a mindfulness. Nagyon sok kutatás született arról az elmúlt évtizedben, hogy vajon hogyan hat a mindfulness a gyerekek lelki egészségére, lelki sajátosságaira. Az egyik legtöbbet vizsgált kérdés az, hogy a gyerekek által megélt stresszt tudják-e csökkenteni a különböző tudatosjelenlét-alapú tréningek, foglalkozások. Úgy tűnik, hogy ez a sok vizsgálódás még mindig nem elég: nem tudunk egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy csökkenti-e a gyerekek stresszét a mindfulness (főleg módszertani kérdések miatt, de ez már a kutatók számára érdekes). Az is igaz ugyanakkor, hogy a tudományban általában ritka az egyértelműen igen vagy nem válasz.
„Azt viszont már tudjuk a kutatások alapján, hogy lehetséges gyerekekkel mindfulness foglalkozásokat végezni, illetve hogy ígéretesnek tűnnek – mondja Langer Viola. – Az én személyes tapasztalatom mindfulness foglalkozások vezetőjeként, hogy a legtöbb gyerek szívesen végez ilyen gyakorlatokat. Hiszen a gyerekeknek (főleg a kisebbeknek) még nagyon élénk a fantáziavilága, ezért a relaxáció és az imagináció tulajdonképpen ismert terep számukra. Emiatt nagyon élvezik, ha például a színes buborékokon való repülést (Lori Lite könyve alapján) képzeltetjük el velük. Az esetleges nyereségek a lelki egészség terén már csak másodlagos hasznot jelentenek számukra, hiszen maga a tevékenység az, ami számukra élvezetes, ez az elsődleges motivációjuk. Mi, szülők és szakemberek pedig örülünk bármilyen apró testi-lelki-mentális haszonnak, ami a foglalkozásnak köszönhető.”
Iskolakezdés előtt különösen hasznos lehet
Bár a tudományos világ nem tud egyöntetű választ adni a mindfulness foglakozások hatékonyságáról, azért nem egy olyan kutatás van, ami alá tudta támasztani a mindfulness alapú foglalkozások stresszcsökkentő hatását iskolás korú gyerekeknél, fiataloknál. Sőt, már óvodáskorban hasznos lehet, főleg az iskolakezdés előtt megtámogatni a gyerekek lelki egészségét egy mindfulness alapú stresszcsökkentő programmal. Azt figyelték meg ugyanis, hogy az iskolakezdés előttről az iskolakezdés utánra nagyot ugrik a gyerekek stressz-szintje, ez az ún. iskolakezdési stressz. Magyar kutatók is találtak arra bizonyítékot, hogy már az iskolakezdés előtt álló óvodásoknak is segíthet a mindfulness abban, hogy csökkentse az iskolakezdési stresszt. Ez már elég lehet arra, hogy motiváljon minket egy kicsit tudatosabb jelenlétre, sőt!
Szintén az ELTE kutatói jutottak arra az eredményre, hogy a mindfulness alapú tréningek tudnak segíteni a gyerekek önszabályozásának fejlesztésében. Idetartozik például a figyelemirányítás vagy a koncentráció – mindkét képesség nagyon fontos lehet ahhoz, hogy egy gyerek tudjon alkalmazkodni az iskolai élethez, különösen akkor, ha nehézsége van a figyelme fenntartásában, zsizseg, izeg-mozog az órán. De a kutatás eredményei szerint a társas és érzelmi képességekre is pozitív hatással van a mindfulness.
Ne kezdjük el úgy, hogy fogalmunk sincs az alapokról
Mielőtt (vagy miközben) a gyerekünkkel próbálnánk gyakorolni a tudatos jelenlétet, szülőként is érdemes megismerkednünk vele, e célból számos könyv elérhető magyar nyelven is a tudatos jelenlétről (például Szondy Máté: Megélni a pillanatot). Lehet, hogy elsőre idegennek tűnik majd néhány elképzelés – veti fel a pszichológus, ezért fontos, hogy először mi megismerkedjünk ezekkel a gondolatokkal, gyakorlatokkal, megtaláljuk, hogy mivel tudunk mi azonosulni, hogy aztán hitelesen tudjunk ezt átadni gyerekünknek. Ha ez megvan, az esti meseolvasás tökéletes alkalom arra, hogy szülőként a mindfulnesszel megismertessük a gyereket. Számos mesekönyv elérhető, ami játékosan, érthetően, szerethetően adja át a tudatos jelenlét üzeneteit, gyakorlatait – például Lori Lite: A dühös polip vagy Eline Snel: Ülj figyelmesen, mint egy béka.
Nem kell törökülésben fura hangokat kiadnunk
A mindfulnesshez, a meditációhoz, relaxációhoz általában társul az az elképzelés, hogy a gyakorlásnak egy nagyon különleges helyzetnek kell lennie, mindenképpen törökülésbe kell ülni, természetellenes, „keleties” ujjtartásokkal és úgy hümmögni, hogy „mmm”. Pedig ennél sokkal egyszerűbb – és néha mégis nehezen kivitelezhető – dologról van szó – állítja Langer Viola. A legegyszerűbb formájában a mindfulness meditáció az, amikor széken ülve a légzésünkre koncentrálunk, ahogyan a levegő befelé áramlik az orrunkon, majd elhagyja a testünket. Semmi más.
Az is mindfulness, amikor a kávészünetben arra koncentrálok, hogy milyen érzés, ahogy a forró bögrét szorongatom a kezemben, ahogy a kávé illatát érzem, az iroda neszeit hallom stb. Az egész lényege az, hogy a jelenre koncentráljunk, az itt és mostra, hogy az egyszerű pillanatokban megéljük, és ezáltal a „szürke” hétköznapokban is találjunk szépséget. „A Sulinyuginál is hasonló üzenetet próbálunk átadni a gyerekeknek és tanároknak, akiket a stresszkezelésben segítünk – magyarázza a pszichológus. – Néha a legegyszerűbb dolgok is tudnak segíteni minket abban, hogy ellazuljunk, oldjuk a feszültségünket. Például az arcmosás hideg vízzel, ha egy kicsit megmozgatjuk magunkat, vagy a hasi légzés gyakorlása. Néha jó, ha tudatosítjuk ezeket az egyszerű dolgokat, amiket minden nap csinálunk öntudattalanul, ezzel elősegítjük azt, hogy következőre is elővegyünk egy-egy jó megoldást.”
Ahogy csupán a jógamozgás, a gyakorlatok kivitelezése nincs semmiféle hitrendszerbéli hatással, úgy a mindfulness sem téríti el használóit az egyetlen igaz útról vallásos irányba. Való igaz, hogy a mindfulness alapjai buddhista gyökerekhez nyúlnak vissza, mára viszont kialakultak olyan irányzatai is, amelyek ideológiamentesen adják át a mindfulness üzeneteit pszichológiai elméletekkel és gyakorlatokkal ötvözve (például MBSR, Mindfulness Alapú Stresszcsökkentés).
Tévhit, hogy ha gondolok valamire, akkor elrontottam
A mindfulness célja az ítélkezésmentes megfigyelés. Tehát ha egy gondolatom támad, akkor egyszerűen annak észrevételezése a cél, hogy elterelődött a figyelmem. Nemhogy elrontottam ilyenkor a feladatot, sőt. Kutatások szerint az átlagember ébren töltött idejének 47 százalékban gondolatai elkalandoznak attól, amit tesz. Tehát a felismerés, hogy most elkalandoztak a gondolataim, nem a jelenben járnak, hatalmas előrelépés!
Sokaknak azért vannak ellenérzései a mindfulnesszel kapcsolatban, mert „a csapból is ez folyik” mostanában. Ebben van igazság, legalábbis a pszichológia iránt nyitott, az információkhoz könnyen hozzáférő körökben ez így van. Ez talán a társadalmunknak mutat tükröt, a társadalom igényeit jelzi. Közhely, de igaz, hogy állandóan rohanunk. Nemcsak mi, felnőttek, de már a gyerekek is, 7-9 tanórájuk után mennek az ilyen-olyan különórára, korrepetálásra, versenyfelkészítésre. Az jó, hogy van lehetőségünk rá társadalmi szinten, hogy ennyit fejlődjünk és teljesítsünk. Viszont arra is hatalmas szükségünk van, hogy néha megálljunk, és „csak úgy” legyünk a jelenben, ítélkezésmentesen, úgy, ahogy vagyunk. Talán ezt mutatja a mindfulness térnyerése.
Összegezve: a mindfulness nem egyedülálló varázseszköz a pszichológiában (mint semmi sem), de ígéretesnek mutatkozik a gyerekeknél a stressz csökkentésére, esetleg az önszabályozás (például a figyelemfenntartás) fokozására. Ezért érdemes lehet olyan szinten beépíteni a mindennapi életünkbe, amennyire az nekünk kényelmes. Például úgy, hogy néha a szokásos mese helyett mindfulness üzeneteket tartalmazó történeteket olvasunk fel.
