Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Azt már szülőként is tudjuk, hogy kétféle cukorbetegség létezik: egyes és kettes típusú. Ez utóbbit nagyrészt az életmódunknak köszönhetjük, és nem képeznek kivételt ez alól a gyerekek sem. Szóval tényleg kell az a következő csokimikulás vagy nyalóka?
A gyerekek rajonganak az édes ízért. Már kiskorukban azt tapasztalták meg, hogy az édeskés anyatej a legjobb kaja a világon, érthető, ha ezt az ízvilágot preferálják inkább, és nem a kelbimbót lapátolják tányérszámra. Ezt az édesség iránti vágyat sok szülő sajnos nem igazán tartja kordában, főleg akkor nem, ha ő maga is rendszeresen nassol. Példamutatás nélkül elég nehéz gyereket nevelni, nem is várhatjuk el az engedelmességet egy olyan gyerektől, akinek a szülője spenótot prédikál és csipszet eszik. Pedig nagyon is szükség lenne arra, hogy felnőttként végre elolvassuk a termékek címkéit és összeadjuk, mennyi rejtett – és kevésbé rejtett – cukor jut a gyerek szervezetébe. Mert nem is olyan nehéz cukorbeteggé válni akár már iskoláskorban. Csák Anna dietetikus, okleveles élelmiszermérnök mesél az ok-okozati összefüggésekről.
A cukorbetegség az egyik legelterjedtebb probléma felnőtt- és gyermekkorban egyaránt, olyannyira, hogy az elmúlt 30 évben a háromszorosára emelkedett az 1-es típusú cukorbetegségben érintett gyerekek száma. Habár az utóbbi betegség leginkább genetikai tényezők hatására alakul ki, a későbbi, II-es típusú cukorbetegség megjelenésében három tényező játszik szerepet – magyarázza Csák Anna. Ezek jelenlegi tudásunk szerint a túlsúly, a rossz étkezési szokások és a mozgásszegény életmód. A betegséget akkor tudjuk megelőzni, ha az első három okot próbáljuk kiküszöbölni, illetve a minimálisra csökkenteni. Tehát normalizáljuk a testsúlyt, változatosan és egészségesen táplálkozunk és rendszeresen mozgunk. Fontos megjegyezni, hogy a változatos táplálkozás és a sport kéz a kézben járnak, együtt segítenek megőrizni az egészséget.
A gyerekek is szenvedhetnek mindkét típusú betegségben
Kétféle cukorbetegséget különböztetünk meg felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt. Az 1-es típusú cukorbetegség legtöbbször gyerekeknél és fiatal felnőtteknél alakul ki genetikai és környezeti tényezők hatására együttesen. A hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben található béta-sejtek gyorsan és végleg elpusztulnak, az inzulinelválasztás megszűnik, így a kezelés alapja minden esetben az inzulinpótlás – magyarázza a szakértő. A 2-es típusú cukorbetegség legtöbbször felnőtteknél alakul ki: ebben az esetben a hasnyálmirigy béta-sejtjei ugyan termelnek inzulint, de vagy nem megfelelő mennyiséget, vagy az inzulin képtelen kifejteni a hatását, mert a sejtek érzéketlenek vele szemben. A cukorbetegség diagnosztizálása nincs életkorhoz kötve, akár pár napos csöppségen is diagnosztizálható a betegség – ám szerencsére ez igen ritka.
Számtalan tünete lehet mindkét típusú cukorbetegségnek, vannak olyanok, melyek a két típusban eltérnek, és olyanok is, amelyek megegyeznek. 1-es típusú cukorbetegség esetén legtöbbször súlycsökkenés és fokozott étvágy figyelhető meg, a beteg sokszor szomjas, jelentős folyadékbevitel és vizeletürítés jellemző. A 2-es típusú cukorbetegek döntő többsége túlsúlyos, a tüneteik közé a homályos látás, szomjúság, gyakori vizeletürítés, lassan gyógyuló sebek és a bőrelváltozások tartoznak.
Túlsúlyos = cukorbetegség?
Nem feltétlenül lesz minden túlsúlyos ember cukorbeteg, de annyi bizonyos, hogy a helytelen táplálkozás és az elhízás számos betegséget képes okozni akár fiatalkorban is, így legtöbbször cukorbetegség is kialakul az érintetteknél. Túlsúly esetén a szervezetnek számos téren kell korrigáló műveletet végeznie, és az anyagcsere-problémákon felül felmerülhetnek szív- és érrendszeri, hormonháztartási problémák, a mozgás nehézzé válik, valamint a pszichés hatásról sem szabad megfeledkezni – teszi hozzá a szakértő. Általában a túlsúly folyamatosan gyarapszik, a fent említett hatásokat negatívan éli meg a gyerek és a szülő egyaránt, és a hangulat javítása érdekében a sütemények, desszertek és édességek még inkább előtérbe kerülnek.
Nagyon egyszerű lenne azt mondani, hogy fiam, mostantól egyáltalán nem kapsz semmit, amiben cukor van, menj a szobádba és szokj hozzá a gondolathoz. Az emberi szervezet azonban nem így működik. A teljes tiltással maximum azt értjük el, hogy a gyerek a hátunk mögött, társaitól, büfékből, rokonoktól szerzi be az édességadagját.
Ennél sokkal fontosabb és célravezetőbb, hogy a gyerekkel megismertessünk minél több alapanyagot, változatosan, színesen táplálkozzunk, naponta több alkalommal fogyasszunk gyümölcsöt és zöldséget – mutat rá a dietetikus. Az egyszerű és összetett szénhidrátok vegyesen jelenjenek meg étkezésünkben, főétkezések alkalmával mindig fogyasszon a gyerek teljes értékű (tehát állati eredetű) fehérjét. A nassolások számát igyekezzünk minimalizálni – ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben el kell hagyni, csupán ritkán és kis mennyiségben fogyasszon a gyerek ilyen jellegű élelmiszereket, és igyekezzünk előtérbe helyezni az egészségesebb verziókat (pl. csipsz helyett zöldséghasábok joghurtos mártogatóssal, otthon készült csipsz, gyümölcssaláta stb.). A napi megfelelő mennyiségű folyadék elfogyasztása létfontosságú, és ennek döntő többsége lehetőleg ivóvíz legyen (a levesek leve is beleszámít a napi folyadékbevitelbe). Kerüljük a cukros, szénsavas üdítőitalokat, melyek a többlet energiabevitel mellett a fogszuvasodás kialakulásában is döntő szerepet játszanak.
Honnan tudjam, mennyit kéne ennie a gyerekemnek?
Ahhoz, hogy a gyerekünk ne hízzon el és minél kevésbé fenyegesse a cukorbetegség réme, nem elég csupán a nassolást visszafogni. Az egészséges életmód az, amire törekednünk kell, ehhez pedig nem árt ismerni, melyik gyereknek mennyit is kell ennie valójában. Egy óvodás gyerek számára átlagosan 1350-1650 kcal, a kisiskolás korosztály számára 1700-2050 kcal, a 10-14 évesek számára 2000-2400 kcal megfelelő, míg a 14 év feletti kamaszoknak 2000-2600 kalóriára van naponta szükségük. Az elfogyasztott energia felét (kb. 50-55 százalékot) szénhidrátokból szükséges fedezni, 10-15 százalékát fehérjéből és maximum 30 százalékot zsírból. A vegyes étrend alappillérei közel azonosak minden korosztály számára:
• Naponta ötször étkezzen.
• Igyekezzünk minél többféle alapanyagból változatosan ételeket készíteni.
• Fűszerezéskor ügyeljünk arra, hogy kevés sót és cukrot használjunk, kerüljük a túl fűszeres és csípős ételeket.
• Mellőzzük a magas cukortartalmú ételeket és italokat.
• Ételkészítéshez növényi eredetű zsiradékot használjunk, minimalizáljuk az állati zsírok használatát.
• Zöldségfélék és azokból készült ételek (főzelékek), valamint a gyümölcsök naponta többször, 3-5 alkalommal szerepeljenek az étrendben.
• Minden főétkezés (reggeli, ebéd, vacsora) tartalmazzon teljes értékű, azaz állati eredetű fehérjét. A hús mellett nagyon jó fehérjeforrás a hal, a tojás, valamint a tejtermékek.
• Válasszuk a magas rosttartalmú (pl. teljes kiőrlésű, félbarna, rozsos, magvas) pékárukat, gabonaipari termékeket.
Ne vesszünk el a sok adat között!
Sokszor bizonytalanodunk el, hogy milyen elvek alapján is tápláljuk a gyerekünket, rengeteg információ ér bennünket nap mint nap a témával kapcsolatban. Nem csupán a táplálkozással foglalkozó cikkek és blogok szolgáltatnak információt, de a termékek gyártói is számos marketing- és médiaeszközt alkalmazva befolyásolják döntéseinket. „Szakemberként azt javaslom, tápértékeket számolgatni nem szükséges – tanácsolja Csák Anna –, csupán nagyon indokolt esetben kell, hogy ez a mindennapok részét képezze. A legfontosabb, hogy elkerüljük a túlsúlyt, és a gyereket mozgásra biztassuk.”
Ha súlytöbblet nem áll fenn, nyugodt szívvel engedhetünk alkalmanként a belső hangjainknak, és rábólinthatunk egy kisebb adag repetára, 3-4 kocka csokoládéra vagy egy süteményre. De ha ösztöneinket egy más érzelem erősíti (például engesztelés, kedélyjavítási szándék, jutalmazás, stb.) vagy a gyerekünk életmódját helytelennek ítéljük meg, ne bátorítsuk a nassolásra.
