Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jól kialakult gyakorlat szerint az anyák 24 egybefüggő hétig szülési szabadságon lehetnek, miközben az apák maximum 5 nap pótszabadságot igényelhetnek. Ám minél kevesebb idejük marad babázni, annál nagyobb eséllyel lesznek depressziósak.
Egy új tanulmány szerint az apáknak ugyanúgy szükségük van az együtt töltött időre, az új családban történő részvételre, és a rendelkezésükre álló szabadnapok mennyisége nem elég ahhoz, hogy feldolgozzák a kisbaba érkezését. Lehangoltságuk nem minden esetben jár látványos jelekkel, pláne úgy, hogy társadalmilag még az anyák rossz lelkiállapota sem feltétlenül elfogadott, nemhogy az apáké. Az elvárások szerint kötelező örülni a baba érkezésének, a kétségek, a fáradtság, az időhiány, az inkompetenciaérzés pedig csak a gyengéket környékezi meg. A valóság azonban egész másképp fest.
A gyereknek is árt, ha az apa nincs jól
Az anyák 10-20 százaléka szenved szülés utáni depressziótól a baba világrajövetelét követő egy évben. Ugyanez az arány férfiaknál ugyan kevesebb, 8-10 százalék, de ez is bizonyítja, hogy a jelenség létezik, sőt: a szám a kétszerese az átlag férfiakból álló populációban mért valószínűségnek. A szülők lelkiállapota pedig oda-vissza hat: az az anya, akinek a férje lehangolt, nagyobb eséllyel tapasztal hasonló érzéseket, hiszen nem áll mögötte egy támogató társ és segítő szülő. A depresszió pedig a gyerekre is kihat: azok a csemeték, akiknek az apja lelkileg nem állt a helyzet magaslatán, nagyobb eséllyel mutattak viselkedési vagy mentális zavarokat. Azoknak a gyerekeknek a körében viszont, akik megkapták az elegendő, apjukkal töltött időt, alacsonyabb a csecsemőhalandóság aránya, a hároméves korú gyereknek magasabb az intelligenciahányadosa, és az apa-gyerek kötődés is biztonságosabb.
Lehet, hogy ezért nem tölt annyi időt a babával?
Eddig azt feltételeztük, hogy az apa azért nem foglalkozik annyit az újszülöttel, mert lelki gondokkal küzd, de mi van, ha a sorrend fordított, és az apák azért lehangoltak, mert nem tudnak elég időt a kisbabával tölteni? A csecsemőknek egyértelműen szükségük van az apjukra, miért feltételezzük, hogy az apáknak nincs szükségük a gyerekükre? A Frontiers in Psychology folyóiratban megjelent új tanulmány az első, amely megállapítja, hogy az apa részvétele a baba életében megvédi a férfit a későbbi depressziótól. Azok az apák, akik elég minőségi időt töltenek a csecsemővel vagy akár hármasban, az anyával együtt, sokkal kompetensebbnek érzik magukat, illetve elégedettebbek a szülőként betöltött szerepükkel. Ez és az együtt töltött idő együttesen mérhetően csökkenti a szülés utáni depresszió kialakulásának esélyét. Már csak ezért is fontos lenne, hogy az apák több fizetett szabadnapot kapjanak a gyerekük születése után. Ugyanakkor az a helyzet, hogy már az állapot felismerése is akadályokba ütközhet, nemhogy a megoldása.
Varga Kriszta pszichológust arról kérdeztük, egyáltalán milyen változások vezetnek a depresszióig, hogyan vehetjük észre ennek a konkrét jeleit, mi történik egy családban, egy férfi életében, amikor gyereke születik.
Mi okozza a legnagyobb kihívásokat egy apa életében?
A gyerek születése egy új családi életciklus kezdete, amely jelentős változásokat okoz a pár és az egyén életében. Ez megkívánja az egyensúly újbóli megteremtését, az új helyzethez való alkalmazkodást. A kis jövevény érkezése egyfelől örömteli esemény, másfelől a szülői szerep újdonság; a vélt vagy valós elvárásoknak való megfelelés, a párkapcsolat átalakulása, a család mindennapi életének megváltozása új kihívást jelent az anya és az apa számára is. A várandósság és a szülés során értelemszerűen az anyára és a gyerekre összpontosul a figyelem; az apa, aki úgy érzi, felelősséggel tartozik párjáért és születendő gyerekéért, ekkor a kirekesztettség érzését élheti meg. A klasszikus értelemben vett társadalmi elvárások szerint az apa feladata, sőt kötelessége, hogy eltartsa a családot és támaszt nyújtson. Érthető, ha az új életszerepet gyakorló férfiban megfogalmazódik a kérdés, vajon jól csinálja-e, vajon megfelel-e az elvárásoknak. A pár életmódja sok tekintetben változik a gyerek születése után, számos korábbi szokásuk – beleértve a szexuális életüket is – átalakul, s eleinte kevesebb idő jut a közös programokra, hobbikra, kedvtelésekre, baráti összejövetelekre. Az apa számára a családi élet és a munka összehangolása is komoly kihívás lehet, de az első időszakban jelentkező kialvatlanság sem könnyíti meg a helytállást.
Ezek után nem csoda, ha nem találják hirtelen a helyüket. Gyakran fordul elő, hogy rossz megoldást találnak a feszültség enyhítésére?
A gyerek születése normatív, azaz a természetes kapcsolati fejlődésből eredő krízis, amelyre pozitív és negatív hangulati állapotokkal reagálunk. Nagyon fontos, hogy nem az érzelmeinkért tartozunk felelősséggel, hanem azért, hogy mit kezdünk velük. A maladaptív, azaz tényleges megoldást nem hozó megküzdési mód alkalmazásának jele lehet a megnövekedett alkohol- vagy szerfogyasztás, a látványos súlyvesztés vagy -gyarapodás, a veszélyes helyzetek keresése (agresszív vezetés, szerencsejáték, extrém sportok). Szintén intő jel az érdektelenség a családi és baráti összejövetelek, kapcsolattartás iránt, a fásultság a korábban kedvelt tevékenységek (sport, hobbi, kultúra) iránt, a munkába menekülés, a koncentráció és/vagy a motiváció csökkenése is. A tünetek közé tartozik még az irritabilitás megjelenése, a kapcsolati intimitás kerülése, szokatlan fáradékonyság, megnövekedett alvásigény.
Mi az, ami segíthet a megelőzésben, illetve a kezelésben?
Ha a gyermekvállalással kapcsolatos változásokat és az ezzel járó kihívásokat fejlődési lehetőségnek tekintjük, nyíltan kommunikálunk partnerünkkel, a pozitívumokra fókuszálunk, feltérképezzük és hasznosítjuk az egyéni és családi erőforrásainkat, a sikeres megküzdés útjára lépünk.
- Informálódás
Felkészülhetünk a gyermek érkezésével járó változásokra, a várandósság, a születés és az első időszak várható eseményeire: beszélgethetünk partnerünkkel, ismerős apákkal, olyanokkal, akik már voltak hasonló helyzetben, tájékozódhatunk könyvekből, internetes forrásokból, szakemberektől. - Szempontváltás
Az esetleges nehézségeket kezelhetjük kihívásként: a gyermekvállalással személyiségfejlődésünk új lépcsőfokához érkeztünk, lehetőségünk nyílik kiteljesedni az apaszerepben. A felelősségvállalás növeli az énhatékonyság-érzetünket, feladataink sikeres megoldása növeli az önbizalmunkat. - Egyéni erőforrások tudatosítása
Sorra vehetjük, hogy korábbi élethelyzetekben milyen képességeinket mozgósítottuk annak érdekében, hogy sikerrel vegyük az akadályokat. Szervezőkészségünk, kitartásunk, lendületünk, az új helyzetekhez való gyors alkalmazkodásunk, tervezési képességünk, kreativitásunk, a folyamatok átlátásában és irányításában szerzett gyakorlatunk apaként is a javunkra válik. - Bástyáink, kapcsolati erőforrásaink tudatosítása
Párkapcsolatunk erősségei (érzelmi kötődés, összhang, közös tevékenységek, szokások, kölcsönös bizalom és egymás támogatása, összefogás a közös cél érdekében, gyengédség) és a tágabb családdal, illetve barátokkal való kapcsolatunk (bizalom, közös programok, megbízhatóság, kiszámíthatóság, egymás kölcsönös segítése) fontos szerepet játszik az életciklusváltás sikeres kezelésében. - Lehetőségeink
Az új helyzet lehetőséget teremt az apai életszerep megélésére, ezáltal személyiségünk további fejlődésére; gyermekünket megtaníthatjuk mindarra, amit tudunk, átadhatjuk neki mindazt, ami a gyarapodását, fejlődését szolgálja, és olyan érzelmeket ismerünk meg, amelyek létezéséről korábban nem tudtunk. Önmagunkat láthatjuk viszont a gyermekünkben. - Optimizmus
A befektetett energia idővel megtérül, a nehézségek átmenetiek, és a sikeres megküzdésből előnyt kovácsolhatunk. Például kezdetben a gyerekünkkel való kommunikáció egyoldalúnak tűnhet, azonban az apa személye, jelenléte, részvétele a babával kapcsolatos teendőkben bizonyítottan pozitív hatással van a baba fejlődésére, érésére és a szülő-gyerek kapcsolat alakulására. - Rugalmasság
Bizonyára korábban is kerültünk már olyan helyzetbe, ahol gyors helyzetfelismerő képességünkre, alkalmazkodásunkra volt szükség, és előfordult, hogy másokkal egyeztetve jutottunk megoldásra, tanácsot kértünk. Jelen helyzetben is jól jöhet tapasztalt szakértők (más apák, édesapánk, apósunk, kisgyerekes barátaink, online apacsoportok) véleménye. - Kommunikáció
Párkapcsolatunk korábbi szakaszában is volt lehetőségünk rá, hogy partnerünkkel az információmegosztás mellett az érzelmeinkről is beszélgessünk. Az érzelmek kimondása önmagában megkönnyebbülést hoz. - Időgazdálkodás
A baba születése utáni első időszakban a kialvatlanság kihívást jelenthet. A kezdeti periódus után érdemes időt találnunk arra, hogy partnerünkkel kettesben is lehessünk, kikapcsolódjunk a barátainkkal, sportoljunk, vagyis az apaszerep megélése mellett adjunk teret a férfiszerep megélésének is. Partnerünk számára is fontos, hogy megfelelő énidővel rendelkezzen, töltődhessen, legyen lehetősége pihenni. Éljünk a családtagok által felkínált segítséggel! - Aktív részvétel, stabilitás
A gyerek körüli teendőkben való részvétel elősegíti a párkapcsolat és az apa-gyerek kapcsolat további fejlődését, erősíti a családi összetartozást. A családi szokások (baba fürdetése, esti mese, közös játék, mozgásos tevékenység, ringatás) erősítik a kötődést, stabiltást adnak. „Csináld, és sikerül!” – a jól bevált szabály értelmében gyakorlással egyre hatékonyabbak, és végül profik leszünk.
