Az őszi szünet a hanyatló Nyugat úri huncutsága volt egészen a 2000-ben történő bevezetéséig. A nyolcvanas években felnőtt nemzedéknek ilyen dőreségben nem lehetett még része, annál jobban belénk égtek viszont az akkor még gyakran havas téli szünetek emlékei.
Amikor a kocka Lada után még a Lada Samara is új hullámnak számított, és a Suzuki még nem volt a mi autónk, egy távirányítású szuperjárgány csak Michael Knight kiváltsága lehetett szombat délutánonként a tévében. Azóta valóság a füttyszóra érkező, magától parkoló csodaautók világa, de azért ugye még emlékszünk, milyen volt szervokormány nélkül vezetni?
Amikor esténként felcsendült a tévében a jól ismert dallam, sokan tápászkodtak fel az Erika székből vagy a piros műbőr fotelből, hogy a szereplőkkel együtt szökdécseljenek.
Mond neked még valamit az, hogy takarékbélyeg? Ha igen, az nekem azt mondja, te is a nyolcvanas években jártál általános iskolába. Talán még oroszul kellett tanulnod, lehet, hogy még retró kék köpenyt is kellett viselned, és technikaóráid is biztosan voltak még a suliban.
Vajon hányan tudnák ma közülünk, az internetes kereső nélkül, hogy melyik évben fogták másodszor is perbe Galileit? Vagy hogy hol adta a gyermek Liszt Ferenc első koncertjét? A nyolcvanas-kilencvenes években fénykorukat élő műveltségi vetélkedőkben, kvízműsorokban viszont a szerencsés és okos játékosok az ehhez hasonló kérdések megfejtése után akár mosógépet vagy falikerámiát is nyerhettek.
„Bemegyek, kijövök, de milyen jóóóól kijövök, ha bemegyek” – Aki a nyolcvanas években volt gyerek (vagy felnőtt), emlékezhet még a Skála Coop reklámszlogenjére. Budapest, a neonreklámok városa a Kádár-korszakban számtalan nagyáruházzal büszkélkedhetett, és minden magyar háztartásban volt néhány Centrum vagy Skála Áruházat hirdető nejlonszatyor.
Emlékeznek még a mindenkit hipnotizáló Jevtusenko professzorra? Vagy Ignatyenkóra, akinek hatására Déri János azt képzelte, ő Sophia Loren? Vagy a kanalakat hajlító Uri Gellerre? Cikkünkben a kilencvenes évek parafenoménjait idézzük meg.
A berlini fal nyugati oldalától az Egyesült Államok nyugati partjáig annyi híres detektív és felügyelő nyomozásait élvezhettük már végig a képernyő előtt ülve, hogy ennél több epizód csak latin szappanoperából készülhetett. Mégis, megunhatatlanok a kerek szemű német Generalinspekteur, az amerikai kopasz, nyalókás vagy éppen ballonkabátban szivarozó kollégájának történetei, ahogy Agatha Christie klasszikus figurái is. Tényleg jól emlékszel mindre?
Hogyan válhattak a szépségversenyen részt vevő lányok, köztük a tragikusan elhunyt Molnár Csilla Andrea puszta eszközzé a szervezők keze alatt? Hogyan használták ki gátlástalanul fiatalságukat és naivitásukat mindazok, akik anyagi hasznot vagy elismerést reméltek a maguk számára? Az 1985-ös szépségverseny szomorú története.
Aki a késő Kádár-korszakban volt gyerek, még emlékezhet az egyenköpenyre, amit fodrászok, bolti eladók és tanárnők egyaránt viseltek. A dadusok és a menzás nénik fűzős cipője pedig akár egy korszak emblémája is lehetne, a zacskós tej és az otthonka mellett.
Az 1960-as évek elején egy 22 méter hosszú, preparált bálnatetemet hordoztak végig egész Kelet-Európán. A látványosságra kicsik és nagyok egyaránt kíváncsiak voltak, de milyen cél állhatott a szenzáció hátterében?
Igazán meglepődtem, amikor az anyává válásom kezdetén elkezdtem feltérképezni a játékboltok kínálatát, és a rengeteg újdonság mellett számtalan régi ismerős tekintett rám a polcokról. Öltöztetős babák, kisautók, na meg a műanyag építőkocka, amire pokoli kín rálépni. Mind olyan örök darabok, amikkel már az Y generáció képviselői is elfoglalták magukat az óvoda után, de túlélték a rendszerváltást és az ezredfordulót is. Vajon népszerűségük kitart a következő évtizedekben?
