A háborús idők leleményes megoldásokra ihlették a magyar háziasszonyokat. Hogyan lehetett minimális alapanyagokból ebédet varázsolni? Mivel pótolták a kieső élelmiszereket? És mire jó a cukrozott zeller?
Megosztó korszakaink egyike a közelmúlt, a ’80-as évek, melynek egyértelműen reneszánszát éljük divatban, zenében vagy lakberendezésben is. A hazai (és általában a kelet-európai) viszonyok persze kicsit mások voltak, mint a nyugati vonal, és bőven akadnak érdekességek. Nézzük, melyek voltak a tipikus tárgyaink akkoriban.
Emlékszel, milyen volt a vásárlás, amikor még legfeljebb nagyáruházak voltak, nem pedig óriási plázák? Fel tudod idézni, amikor még nem mélygarázsokban kellett helyet vadászni? Rémlik, hogy milyen volt úgy fizetni a kasszánál, hogy nem pittyegett a vonalkódszkenner? Képes összeállításunk ezeket az időket idézi fel.
Ha még ma is kristálytisztán emlékszel a kéthetente csütörtök esténként beköszönő Szomszédokra, akkor valószínűleg azt is tudod, milyen tévéműsorok futottak a nyolcvanas és kilencvenes években. Villámkvízünkben három ikonikus adással kapcsolatban teszünk próbára.
Ha még ma is fel tudod idézni a zacskós kakaó ízét, és ha még most is látod magad előtt a népszerű csokiszeletről mosolygó bohóc arcát, akkor kétségtelen, hogy te a nyolcvanas évek gyermeke vagy. Már csak az a kérdés, hogy tudod-e, villámkvízünkben melyik három retró édességre gondoltunk.
A régi emlékeket megszépiti az idő. Ezért hajlamosak vagyunk kellemes nosztalgiával gondolni letűnt korok kevéssé élhető pillanataira is. Amikor panaszkodunk, érdemes felidézni, hogy nekünk már bőven természetes az, amiért szüleink még kínt szenvedtek.
Emlékszel még a bolti kávédarálóra? Ha igennel válaszoltál, akkor pontosan tudod, hogy ez csupán egyetlen a sok retró tárgy közül, amelyek arról árulkodnak, hogy a nyolcvanas évek gyermeke vagy. Kvízünkben mutatunk még most hármat, amellyel bizonyíthatod, a te emlékezetedben is örökre nyomot hagytak a régmúlt emlékei.
A Bedecót a rendszerváltás utáni nyugati árudömping sodorta el az üzletekből, de most új esélyt kap: a megjelenés és az íz hajaz a régi időkre, összetételben viszont megújult gyermekkorunk kedvenc itala.
Aki a főváros határain belül szeret kirándulni, előbb-utóbb biztosan útba ejti a Széchenyi-hegyről a Hűvösvölgybe közlekedő Gyermekvasutat. Az árnyas fák alatt zakatoló kisvonat ma is a gyerekek és nosztalgiázni vágyó felnőttek kedvence: cikkünkben felidézzük a budapesti Gyermekvasút történetét.
Sokan emlékeznek a NDK-s kétkerekű járművekre, melyek nagy népszerűségnek örvendtek Magyaroroszágon. Vannak, akik még mindig őrzik a régi darabot, ami már vagyonokat érhet.
Illik-e utcán ismerkedni? Miről beszélgessünk a kiszemelt fiúval-lánnyal az első alkalommal, hogy jó benyomást gyakoroljunk rá? És mit tegyünk, ha harmincon túl is az egyedülállók táborát gyarapítjuk? Ezek a kérdések 40-50 évvel ezelőtt is aktuálisnak bizonyultak – és akkoriban még nem lehetett egyetlen kézmozdulattal jobbra vagy balra húzni a lehetséges jelölteket a virtuális térben.
Ha a szovjet dizájnra és iparra gondolunk, akkor bizony nem mindig a legkifinomultabb, leghatékonyabb, legszebb termékek jutnak eszünkbe. De vannak méltatlanul alulértékelt csodák, amelyek még most is fénylenek – meg ketyegnek: ezek a szovjet órák! Ha igazán egyedi és olcsó ékszerrel akarjuk meglepni ismerősünket vagy magunkat, akkor irány a piac (vagy a Facebook)!
