Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Emlékszel, milyen volt a vásárlás, amikor még legfeljebb nagyáruházak voltak, nem pedig óriási plázák? Fel tudod idézni, amikor még nem mélygarázsokban kellett helyet vadászni? Rémlik, hogy milyen volt úgy fizetni a kasszánál, hogy nem pittyegett a vonalkódszkenner? Képes összeállításunk ezeket az időket idézi fel.
Az első önkiszolgáló bolt 1955-ben nyílt meg. Az első reakciók között volt olyan is, hogy a tervezőt meg akarták verni, amiért a megfáradt munkást már a boltban sem akarják kiszolgálni. Aztán szép lassan megváltozott minden.
Az önkiszolgáló boltoktól a szövetkezeti áruházakig
A következő évtizedre már kezdtek körvonalazódni az előnyei ennek a bolttípusnak, hiszen a vásárlás ideje majd a negyedére csökkent, ugyanakkor beigazolódtak azok a félelmek is, hogy a kommunikáció szegényedett eladó és vevő között, no meg a lopások is megszaporodtak.
Aztán 1973-ban elkezdték az első Skála Áruház építést, méghozzá a BEAC-stadion helyére, más idők jártak. 1976-ban meg is nyílt az immáron nem állami, hanem szövetkezeti áruház a XI. kerületben, akkoriban a legmodernebbnek számított. Ugyanilyen nagy horderejű változás volt, hogy a Skálában 1984-ben bevezették a vonalkód használatát, ami a 90-es években terjedt el országszerte.
Milyen is volt ezekben az időkben a vásárlás? Idézzük fel együtt galériánkkal, melyet a képre kattintva nézhetsz meg:
(Címlapkép: Fortepan / Vámos Eszter)
