Az 1920 és 1939 között megjelent újságcikkekből és tudósításokból kirajzolódik, mennyire sokszínű volt a farsang Magyarországon. A falvakban ősi szokásokkal, termékenységrítusokkal siettették a tavaszt, miközben Budapesten fényűző bálok, előkelő vendégek és szigorú menetrend szerint zajló mulatságok jelezték a farsangi szezont.
A vizet is le kellett éjjelre fedni, nehogy a csuma beleokádjon, mert ha igen, jaj volt a falu népének: megjelent a kolera. Milyen betegségdémonoktól féltek régen a magyarok?
Három berendezési tárgy elnevezését olvashatod a fenti címben, némelyiket láthattad is. De tudod-e, mire használták? Kvízünkben tippelhetsz.
Régen az arisztokrata családok gyermekeit hajas babák, ólomkatonák, villanyvasút várta a fenyő alatt, a szegényebbek viszont legfeljebb jótékonysági esteken juthattak karácsonyi ajándékhoz - vagy akkor, ha megszánta őket Felemás Dani, a karácsonyi betörő.
Bár nyaralás közben, különösen a fürdőhelyeken, az illemszabályok meglazultak, és akár egy-egy csók is elcsattanhatott, arról szó sem lehetett, hogy a korszak merev társadalmi elvárásait alapjaiban hágják át.
A digitális átállást megelőzően profi rendszert építettek ki a magyar parasztok a kommunikációra. A gémeskutakat alkalmazták erre a célra, nem is akárhogyan.
1873-ban, amikor Pest, Buda és Óbuda egyesülésével létrejött Budapest, Óbuda falusias, mezőváros jellegű település volt. Milyen út vezetett a hajdani vályogtéglás épületektől a mai tízemeletes lakótelepekig?
Ha a száz évvel ezelőtti Budapestre csöppennénk, ugyanúgy vásárolhatnánk friss libatöpörtyűt a vásárcsarnokból vagy halat a piaci kofáktól, és háziasszonyként ugyanúgy panaszkodhatnánk a drágaságra vagy az áru minőségére, mint manapság. De gyarmatáru-kereskedőt, fűszerest, szatócsboltot már jó néhány évtizede hiába keresnénk a főváros utcáin – pedig régen bizonyos árucikkeket csak náluk lehetett beszerezni.
A királyi utódok születését – érthető módon – óriási figyelem övezte a középkorban és az újkorban. Hogyan szültek a középkori királynék, és mitől remélték fájdalmaik enyhítését?
A telek régen mások voltak, mint manapság, ahogyan erről retró képgalériánk is tanúskodik. Korcsolyázás az udvaron vagy a Balaton jegén: mindkettő lehetséges volt.
A táblán csikorgó kréta, örök fulladozás a szivacsból szálló por miatt, szálkás, zöldre mázolt padok, iskolaköpeny és a többi: régen az iskola is más volt, mint ma!
Emlékszel, milyen volt a vásárlás, amikor még legfeljebb nagyáruházak voltak, nem pedig óriási plázák? Fel tudod idézni, amikor még nem mélygarázsokban kellett helyet vadászni? Rémlik, hogy milyen volt úgy fizetni a kasszánál, hogy nem pittyegett a vonalkódszkenner? Képes összeállításunk ezeket az időket idézi fel.
