Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az 1920 és 1939 között megjelent újságcikkekből és tudósításokból kirajzolódik, mennyire sokszínű volt a farsang Magyarországon. A falvakban ősi szokásokkal, termékenységrítusokkal siettették a tavaszt, miközben Budapesten fényűző bálok, előkelő vendégek és szigorú menetrend szerint zajló mulatságok jelezték a farsangi szezont.
Az Arcanum gyűjteményében található korabeli sajtóból szemezgettünk, hogy megmutassuk, milyen volt a farsang 100 évvel ezelőtt.
A farsang régen több volt jelmezes mulatságnál
A falusi közösségek számára a farsang a tavasz érkezését jelentette, a termékenységet és az új kezdetet ünnepelték. A tél még tartotta magát, de a hagyomány szerint ilyenkor már „megindult a tavasz”, és ezt rítusokkal, tánccal, zajjal kellett siettetni.
Február elején sok helyen szent „újtüzet” gyújtottak. A régi tüzet eloltották, az újat pedig hagyományos módon lobbantották fel. Úgy tartották, hogy aki átugorja a tüzet, egészséget, bőséget és szerencsét nyer az évre, a parázsból hazavitt darabka pedig megvéd a bajtól. A pásztorok és hegyvidéki falvak lakói nagy tüzekkel űzték el a telet és a mindent ártó erőt.
A farsang igazi időszaka február végén kezdődött: ekkor jelentek meg a tréfás, maszkos alakok, a „maskurák”. Számadó Ernő így írt az 1939. február 19-én megjelenő Uj idők 8. számában:
„A pásztor-féle nép az pontosan február 11-én ünnepli a tavaszt, de inkább az úgynevezett „kígyók ünnepét", ősi hit szerint ezen a napon bújnak elő a kígyók, de más veszedelmek is, kik megrontani készülnek a tavasz újulását.[…] 23-ára aztán beáll az igazi „farsang". A tavasz bevonulásának bohókás muzsikás csudanapja. Szeles addig verte fejét a hideg égbe, míg kicsinyre nem zsugorodott. Úgy kell neki! Aki táncol, vigyázzon, hogy bokrétáját le ne törje a mestergerendába."
Nohát itt a farsang! Üdvözöljük mi is. Süssük a rétest, meg a bélest, de mindenesetre előbb a farsangi kakast. Mert ilyenkor csak kakast eszik, aki tudja a régi regulát, meghát, akinek van. Mert jönnek a farsangolók. Ehol vanni! Beállít a „farsangkoma" tréfás, bohókás öltözetében, furulyával, dudával, nagy danószóval […]
Ezek a felismerhetetlen figurák házról házra jártak, zajosan köszöntek, jókívánságokat mondtak, cserébe ételt és italt kaptak. A disznótorok idején különösen várt vendégek voltak: nyársra tűzött cédulákkal, tréfákkal nevettették meg a háziakat, akik hurkával, kolbásszal és borral jutalmazták őket.
A táncnak is varázserőt tulajdonítottak. Morzsolt kukoricán járták, mert hitték, hogy így lesz jó a termés. Húshagyókor tojást gyűjtöttek a farsangolók – a tojás az új élet és a termékenység jelképe volt –, ezekből készült a farsangbúcsúztató lakoma. A vigalom után a falu lassan elcsendesedett, és megkezdődött a tavaszi munka ideje.
A képre kattintva galéria nyílik a régmúlt farsangokról.
Máshogy ünnepelt a vidék, mint a főváros
Miközben a falvakban maszkos farsangolók járták a házakat, a két világháború közötti Budapest farsangi időszaka az elegáns bálokról szólt. Az Uj idők 1925. február eleji napján megjelenő száma bepillantást enged abba, hogyan zajlott a társasági élet csúcsa a tél végén.
„A Margit-bál február 3 án (kedden) 9 órakor lesz a Szent Gellért-szállóban. A királyi Fenségeik és fővédnökök A 10 órakor érkeznek, miért is pontos megjelenést kérünk. Minden torlódás elkerülése céljából kérjük a jegyeket minél előbb megváltani a kör helyiségében. IV. ker., Kossuth Lajos-uttca 1., IV. lépcső I. em. 11. déli 12-2 és 5-7 óra között.”
A farsang a városi elit számára elsősorban reprezentáció volt – látni és látszani –, miközben a táncparketten egy estére megállt az idő.
„A történelem ugyanis azt mutatja, hogy mentül nagyobb volt a veszély, antul vidámabban folyt a farsang Pesten. Mentül nagyobb volt a veszély. Pest antul jobban mulatott. […] A mohácsi vész esztendejében azt irja haza Németországba egy lovag, hogy jóllehet rettenetes a drágaság Pesten, ő, Mária királyné udvarában feledhetetlenül farsangolt.” – írja Fodor Gyula 1920-ban az Uj időkben.
Olvasd el a következő cikkünket is, amelyben megmutatjuk, melyek voltak a legmenőbb farsangi jelmezek a Kádár-korszakban.
