Az őszi szünet a hanyatló Nyugat úri huncutsága volt egészen a 2000-ben történő bevezetéséig. A nyolcvanas években felnőtt nemzedéknek ilyen dőreségben nem lehetett még része, annál jobban belénk égtek viszont az akkor még gyakran havas téli szünetek emlékei.
A 2023-as év „a melegrekordok megdöntésének éve” szomorú cím jogos várományosa is lehet, az első rekorddöntés nem váratott ugyanis sokat magára, rögtön január 1-jén be is következett. Ekkor Sellyén 18,9 Celsius-fokot mértek. Pedig sokunknak homályos emlékei még talán vannak olyan telekről is, amikor akár hóesésben is részünk lehetett, mint amilyen a legendás 1987-es havazás, amikor néhány nap leforgása alatt fél méternél is magasabb hótakaró borult az országra, ami a mínusz 20 Celsius-fokos hőmérsékleti viszonyok mellett nem is volt olyan tiszavirág-életű, mint azok a bátortalan havaseső-cseppecskék, amiket mostanában látni.
Űrhajóssapka
Na, ezekben az időkben, még volt létjogosultsága a vasfüggönyön innen mindenhol uniformizált, úgynevezett űrhajóssapkának. A nyakig leérő, sálat is helyettesítő ruhadarab szigorúan ellentétes volt mindennemű frizurával. Ezen a bebújós, vastag, kötött sapkakreáció kerek nyílásán úgy tekintettek ki az egyforma pogácsaképűre keretezett fejű kis lurkók, mint űrhajós az űrjárgány kerekded ablakán. Hogy, hogy nem, a legelterjedtebb színösszeállítása a domináns piros mellett néha felbukkanó kék, esetleg fehér árnyalatok voltak. „Csempésszünk már némi bohókás vidámságot a gyermek űrhajósok ötéves tervébe!”, gondolhatták a formatervezők (?), amikor fejbúbból kiindulva, satnya lófarokra emlékeztető, soványka bojtban végződő „díszt” kapott a kiegészítő. Egy jól megtermett, kövérkés pomponnak sajnos nyomába sem ért ez a fonallógattyú, mégis, amikor leszakadt, megmagyarázhatatlan hiányérzetet, mondhatnánk, űrt hagyott maga után.
Overall
Ha előkerült a pincéből a faszánkó, és lehetett menni vidáman csúszkálni vagy hógolyózni, azaz csupa olyan tevékenységet űzni, amit a mi gyerekeink ezen az éghajlati övön sajnos nem valószínű, hogy megtapasztalnak már, akkor nem lehetett beérni az űrhajóssapka melegével. Ekkor előkerültek a tetőtől talpig bebugyoláló, szkafander jellegű, enyhén pufis kezeslábasok, extrán hosszú cipzárral a közepén, és vidámnak szánt színes kis betétekkel válltájékon. Az uniszex ruhadarab egészen addig nagyon praktikusnak bizonyult, amíg csak az volt a cél, hogy deréknál ne folyjon be a hólé, vagy ne tűrődjön ki a trikó. Amikor viszont már fedett helyiségbe tévedtünk vele, vagy netán mosdóba szólított a kényszer, rögtön nem bizonyult annyira átgondoltnak a dizájn.
Bordázott pamutharisnya és norvég mintás pulóver
Az overall egyik nagy erénye volt, hogy nadrágról sem kellett feltétlenül gondoskodni alá, bár úgy a pufi, enyhén steppelt orkánanyag, selyembéléssel nem volt nagyon kellemes viselet. Ezért legtöbbünk szülei meghozták azt a nehéz döntést, hogy alá ránk adnak egy bordázott szövésű, vastag pamutharisnyát, ami mindenkinek egységesen rongybabalábakat kölcsönzött, de védett a hidegtől. Ugyanakkor,
még ma is érzem a combjaimon azt a semmihez nem hasonlítható viszketést, amint a hógolyózásban felhevült test és a bordázott harisnya elegye idézett elő.
Mintha ezer hangya futkorászott volna az ember lábán.
Mindehhez felsőnek pedig egy szintén vastag kötésű, norvég mintás, természetesen jellemzően piros színű pulóver volt az igazán stílusazonos. A norvég minta szövése a pulcsi belső oldalán kusza fonalerdőt rajzolt ki.
Kabátba madzagolt kesztyű
Gyermekként igazi agyrém volt. Ma szülőként már sokkal elgondolkodtatóbb találmány a madzaggal összekötött, kabát ujjába így rögzített, leggyakrabban egyujjas kesztyű. A szocialista lelemény és a tervgazdaság kombinációja efféle csodákra volt képes, de nem is kóvályogtak a lakásban még nyáron is a fél pár, elherdált kesztyűfattyak. A titok abban állt, hogy a madzag finoman átvezetődött a kabát akasztóján, így (a szülők szerint) kicsit sem volt zavaró a kabát belsejébe rögtönzött szerkezet.
Gumicsizma
A tetőtől talpig szóló nosztalgiázásból nem maradhat ki a lábbeli sem, és hát, van is mire emlékeznünk e téren is. A kék vagy sárga gumicsizma felső korca több centiméter szélességben világos színű textília volt, elöl pedig kis zsinór figyelmeztette viselőjét, hogy a szárát akár még szűkítheti is. Akkor végképp nagyon furán nézett már ki, de az éppen függőlegesen szálló hópihék ellen bizonyára hatékony védelmet nyújthatott.
