Egy friss kutatás szerint a következő generációra is jelentős hatást gyakorolnak a szülők által elszenvedett, traumát okozó gyerekkori élmények.
Összeszedtük a legfontosabb bizonyítékokat, amelyek jól tükrözik, hogy általában nem mi befolyásoljuk, mit, mennyit és miért eszünk.
Néha úgy tűnik, hogy az élet csak úgy elrohan mellettünk. Gyerekkorunkban végtelennek tűnnek a nyaralás alatti autóutak, míg felnőttként minden évben egyre gyorsabban érkeznek a születésnapok és a karácsony.
Tudjuk, hogy könnyebb elérni céljainkat, ha azok belülről fakadnak, ha vannak terveink, ha a megvalósítást kis változtatásokkal kezdjük, és akkor is, ha beszélünk róluk. De vajon hogy érdemes belefogni például egy életmód-változtatásba?
Ha valaki megbánt, akkor arra haragszunk, ez normális érzés. De nem mindegy, hogy mennyire és meddig. A haragtartás és a bosszúvágy ugyanis hosszú távon felemészti az embert – ezért muszáj megtanulnunk megbocsátani.
Zenével kevésbé fáradunk, jobb a kedvünk, jobban koordináljuk a mozgást, sőt még energiából is több jut edzés közben. Utánanéztünk, miért.
Azért vagyunk kövérek, mert több kalóriát viszünk be, mint amennyit felhasználunk. Igaz? Persze, hogy igaz. De mint az emberi viselkedésformák többségére, úgy az evésre is igaz, hogy csak felületesen elemezve tűnik ilyen rém egyszerűnek.
Évről évre egyre több fiatal álmodik róla, hogy webes influencerként tesz szert hírnévre, az internetes sztárságnak azonban komoly árnyoldalai vannak.
Egy máltai pszichológus milliók gondolkodását „takarította ki”, kreativitását szabadította fel. Úgy van hatással ma is fontos döntéshozatali folyamatokra, hogy a legtöbben talán nem is tudják, hogy a gondolkodásmód, amit követnek egy kis, földközi-tengeri szigetről származik.
Veled is elő szokott fordulni, hogy azt látod, egyre növekszik a tennivalóid mennyisége, egyre több mindent csinálsz, egyre fáradtabb vagy, esténként mégis úgy érzed, hogy sehol sem tartasz? Ha igen, nem vagy egyedül: a modern dolgozó nők és anyák közhelyszerű élménye ez. De mit lehet tenni?
Sosem látott népszerűségnek örvendenek az extrém távú sportesemények: rengeteg amatőrből lesz ultrafutó vagy triatlonista, és megfigyelhető, hogy sokan negyven felett fognak bele ezekbe a sportokba. És ez egyáltalán nem véletlen. Az ultrafutás ugyanis választ adhat az életközépi válságra, tekintve, hogy nem is sport, hanem inkább egy önismereti, önelfogadási utazás.
Senki számára nem újdonság, hogy az alvásmegvonás rontja a kedvünket. Hogy ez pontosan miért van így, és milyen negatív következményei lehetnek még, arra pontos válaszaink vannak.
