Személyiségünk számtalan különböző összetevő bonyolult komplexuma, melyet öröklött tulajdonságaink és múltbeli tapasztalataink egyaránt formálnak. Folyamatosan változik, mégis ugyanolyan marad: sajátos, egyedi kombinációt alakít ki a bennünket érő hatások mentén.
Egy rossz pillanatban vagy rossz helyen jelentkező viszketés kifejezetten frusztráló perceket is eredményezhet az ember életében. Ez történik, ha viszketünk.
Szülőként igyekszünk minél előbb megtanítani a gyerekeinknek, hogy kedvesek legyenek. A pincérekkel, taxisokkal, nagyszülőkkel, más gyerekekkel, lényegében mindenkivel, akivel találkoznak. De biztos, hogy ez a kedvesség legfontosabb formája?
A legújabb kutatások szerint párkapcsolataink minőségéről árulkodik, hogy milyen névmásokat használunk.
Nagy a vonzódásunk ahhoz, hogy ítéletet mondjunk, fikázzunk másokat, ítélkezzünk egy-egy helyzet vagy még inkább ember felett. A leghangosabban ítélkezők gyakran nem gondolkoznak el azon, hogy mit és miért csinálnak, pedig lehet, hogy sokat veszítenek azzal, hogy idejüket ítélkezéssel töltik.
Ha azt tapasztalod, hogy nem is emlékszel, mikor érezted jól magad utoljára. Ha a hétköznapokat összefolyó robotnak látod, amiből ki kellene lépned, de nem tudod, hogyan. Ha az év nagy részében azt mondogatod magadnak, hogy majd ha vége lesz, majd ha leadjuk, majd ha túl vagyunk ezen… akkor nem ismeretlen számodra a kiégés.
A rendhagyó tárlatvezetésen egy új és szokatlan nézőpontból, a műalkotásokba "belemászva" vizsgálgathattuk a kiállított műveket.
A felszínes csevegés gyakorlása boldogabbá tesz minket. De vajon hogyan érdemes belekezdeni?
Milyen az, amikor valaki tökéletlennek érzi magát, csak a negatív visszajelzéseket hallja meg, és kétségbeesetten küzd, hogy rátaláljon önmagára? Vágyik az emberi kapcsolatokra, de retteg mások közelségétől? Mélyinterjús vizsgálattal próbálták megérteni az elkerülő személyiségzavarban szenvedőket.
Nem én írok egyedül arról, hogy az elfoglaltság mára státuszszimbólum lett. Rohanunk magunk és az életünk után. Gyakran ha valaki arról panaszkodik, hogy nincs ideje semmire, nyolc meetingje van egy nap, akkor valójában dicsekszik is, hiszen valahogy az alakult ki bennünk, hogy az elfoglaltság egyenlő a fontossággal. Pedig vannak a semmittevésnek hasznai.
Nem csupán a látásodat, de egyéb érzékeidet is képesek becsapni a különböző illúziók. Ezt könnyen bizonyítja az alább látható egyszerű, de frappáns trükk.
Egyre jobban érti a világ az introvertáltakat, és talán ők is magukat. Tudjuk, hogy a társas események leszívják az energiáikat, és azt is, hogy szükségük van az egyedüllétre. És hogy ritkán veszik fel a telefont, hogy felhívjanak valakit. De akkor hogy tudnak barátságokat fenntartani?
