Nincs időm rá a gyerek mellett. Nem tudok sportolni. Ez a legnehezebb meló. Minden percét élvezem. Amivel az anyák kábítják magukat és mindenki mást.
Szavakkal is lehet ütni, és akár jóvátehetetlenül összetörni a szülő-gyerek kapcsolatot. Tíz példa arra, mit ne mondjon soha. Hányban hibás?
Kislánya hat hetes korában kezdett el dolgozni, azóta fokozatosan egyre többet vállal. Nem hisz a kizárólagos anyaságban, és a három éves gyesben.
A rendszerben lukak vannak, és ezeken a lukakon néhány évente átcsúszik egy ilyen eset. Amikor éhenhalhat négy felnőttel élve egy másféléves gyerek.
Ne legyünk álszentek, van valami oka, hogy gyereket vállaltunk. Ez lehet jó, és lehet olyan, amivel később hátráltatjuk, ahelyett, hogy segítenénk.
Fel sem túnik, hogy a pelenkázó a női mosdóban van, és a baba-mama szobát sem baba-szülő szobának hívják. Létezik apai egyenjogúság? Szükség lenne rá?
Felmérték, miért aggódnak a német anyák. Minket az érdekel, önök miért stresszelnek?
Spanyolországban a katolikusok szerint bűnösöktől, az NDK-ban a nem megbízhatóaktól, Svájcban a szegényektől vették el a gyereket.
Kiskorban, nagykorban, de minden szülő életében jöhetnek időszakok, amikor nem tudja elviselni a gyereket. De vajon miért? És mitől fog elmúlni?
A több generációval korábban élt rokonaink történetéből akkor is sokat meríthetünk, ha az nehézségekkel van tele. A folytonosság erőt ad.
A gyerek leválását saját sikerünkként is megélhetjük, ha jól megy, ez a legőszintébb visszaigazolása annak, hogy szülőként jól vizsgázott az ember.
Néha már az is kikapcsolódás, ha zavartalanul teregethetünk. De nem kell ezzel beérni.
