Minden második német anya azt mondja, a gyerek egy igazi stresszforrás - állítja egy reprezentatív kutatás. A mindig önfeledten mosolygó, már pusztán csak az anyaság tényétől hihetetlenül boldog nő képe ezzel homályba is vész. Mert akinek gyereke születik, egyszer csak aggódni kezd. Még akkor is, ha nem egy paramami. A kutatást olvasva arra is kíváncsiak lettünk, miért aggódunk mi, magyar anyák? Ugyanazokért a dolgokért? Ikszeljenek, hogy kiderüljön!
Min stresszelnek a német anyák?
Elsősorban a gyereknevelés, a háztartás és a karrier körüli teendők azok, amelyek a leginkább teherként hárulnak a német anyákra. A válaszadók 75 százaléka említette ezeket életének fokozottan stresszes területeként [Nahát!]. Tízből kilenc főállásban, teljes munkaidőben dolgozó anya mondta azt, hogy elsődleges stresszforrása az, meg tud-e felelni a munkában és otthon is.
A gyerekek miatti testi és lelki megterhelés mértéke a megkérdezettek 47 százaléka nagyon nagy (17%) vagy nagy (30%). Különösen azok válaszoltak így, akik több és/vagy fiatalabb (legfeljebb ötéves) gyereket nevelnek.
A betegségektől és a sérülésektől való félelem (37%), az óvoda és az iskola miatti stressz (32%), a pénzügyi gondok (21%) és a családi viták (20%) szerepeltek a leggyakoribb stresszforrások között.
De miért jó ez nekünk?
Egy szakértő a munkahelyi pozitív visszajelzésekhez hasonlítja a gyerekek körüli fokozott megterhelés következményeit. Azt mondja, akárcsak a munkánk során, dicséretre, elismerésre vágyunk. Ahhoz, hogy helyt tudjunk állni nap mint nap, ezekkel töltődünk fel. A gyerekek okozta testi és szellemi megterhelést pedig a gyerekek az általuk okozott boldogsággal kompenzálják, és emiatt bírják az anyák ilyen jól ezt a terhet. Vagyis, bármennyire is sok aggodalommal és lelki tusákkal is jár a gyereknevelés, a gyerekek körüli feladatok ellátása, mégis 83 százaléka az anyukáknak azt mondja, összességében jó hatással van rájuk és az egészségükre ez a folyamatos odafigyelés, aggódás, mert plusz erőket és energiát ad.
Min stresszelnek a magyar anyák?
Ismerősöket megkérdezve, fórumozva válaszokat vártunk hazai, főként kisgyerekes anyukáktól a stresszről. A válaszokból az derült ki, annyiféle dolgok miatt vagyunk képesek stresszelni, hogy még azok is tanulhatnak újakat egymástól, akik amúgy is mindenért aggódnak.
Az egészség elsők között szerepel, meg a munkával kapcsolatos aggodalmak is tipikusak. Van, aki attól tart, hogy nem tud megfelelni a munkahelyén és majd a kollégai jól megutálják, mert folyton táppénzen lesz, vagy mert ő előbb mehet haza (igaz korábban is érkezik, de ez mások szemében szintén kiváltság lehet), vagy mert a távoli munkahely miatt a gyerekeket jóformán csak kora reggel és este láthatja.
Mások a gyerek személyiségfejlődése miatt aggódnak, hogy vajon kap-e elég teret, hogy önmaga legyen, hogy olyanná váljon, amilyen alapvetően lenne, vagy éppen jó anyák vagyunk-e, ha egy bizonyos helyzetben tiltunk/engedünk.
A jövőtől való félelem is megjelent, hogy milyen lesz az a világ, amelyben felnőnek a gyerekeink, lesz-e normális oktatás, egészségügy, kultúra. Főként kisgyerekes anyukák izgulnak azon, hogyan illeszkednek, lesznek alkalhazmatóak a családi értékek, az otthon tanultak, a szokások majd, amikor közösségbe kerül a gyerek és megtapasztalja a "való világot".
Vagyis röviden: bármin képesek vagyunk aggódni, mégsincs jobb dolog a világon!