A család az élettel együtt változik. A rituálék biztonságot adnak, de gúzsba is köthetnek. Mennyi állandóság sok vagy kevés? Pszichológusunk segít.
Annyi komment érkezett cikkünkre, hogy összeszedtük a legfontosabb nézőpontokat.
Van, akit zavar a föl a tej tetején, vagy a lógós cérna a zokniban, nincs is gyerek, akinek ne lenne valami hóbortja. Tűrjük, tiltsuk vagy támogassuk?
A gyereket az fogja őrizni, amit az első tíz évben kapott. És arra reagál, akik vagyunk, nem arra, amt mondunk. Beszélgetős est Vekerdy Tamással.
Nem az a lényeg, hány órát vagyunk a gyerekkel, hanem hogy kap-e belőlünk rendszeresen úgy, hogy tényleg csak az övéi vagyunk, csak rá figyelünk.
Túlszeretni nem lehet egy gyereket, rosszul szeretni viszont igen. Pszichológusunk arról ír, nem a túl sok szeretet nevel szörnyeteget egy gyerekből.
Nem hajlandó felvenni a nadrágját, pedig képes rá? Tőlünk kér kanalat, pedig elővehetné? A kényelem is oka ennek, de nem csak az.
Bocsánatot kérni lehet jól és rosszul, van olyan bocsánatkérés, amivel inkább terhet rakunk a másik vállára, nem felszabadítjuk őt.
Jót teszünk a gyerekkel, ha nem előtte veszekszünk? Nem egyértelmű, pszichológusunk azt is elmagyarázza, miért.
A gyerek nem mosógép, aminek, ha valaki ért a szereléséhez, akkor a kívánt működésre tudja sarkallni.
A nagyszülő szeretné a bölcs szerepét, akinek adnak a szavára, a szülő viszont kilépne az alárendelt gyermeki pozícióból, és egyenlő felnőtté válna.
Hogy lehet ennyire idegesítő valaki, akit a legjobban szeretünk a világon? Ha néha csak egy kis magányra vágyik, ne aggódjon, normális! Elmagyarázzuk.
