Kezdjük azzal, hogy mit is jelent, hogy a gyerek mellé állunk, a vele való szolidaritás. Nem azt, hogy mindenre bólogatunk, bármekkora hülyeség is.
Máshogy kell felkészíteni a 2 év alattiakat, a 2-4 éveseket és a 4 fölöttieket. Segítünk, mikor mit tegyen és mondjon, hogy simán menjenek a dolgok.
Aki eltitkolja a gyerek elől a betegséget, nem megkíméli a tehertől, hanem egyedül hagyja vele.
Nem az objektív történéseken múlik, az ember elégedettsége, inkább azon, értékeljük-e a pillanatokat. Más szavakkal: hogy tudunk-e hálásak lenni.
A gyermekkor ellopásának vannak durva módjai, de a legnagyobb jóindulattal is előfordul, hogy megcsorbítjuk. Tippek, hogy a gyerek gyerek lehessen.
Vannak dolgok, amikkel mindenkinek jobb, ha nem piszkáljuk a gyereket. Például a "köszönj szépen", meg a "hányszor mondtam, hogy evett és nem ett".
Olyan témákat jártunk körül, mint a hatóságok szerepe a bántalmazás fenntartásában, és a bántalmazó kapcsolat utáni élet.
Nála mindig, mindenki mindent jobban tud. Nála mindenki jobban érti, miről szól a beszélgetés. A legkisebbnek nem csak több babusgatás jut!
Hazafelé még tudjuk, miért vagyunk bosszúsak, de otthon mégis a gyerekre ordítunk rá egy apróság miatt.
A szülő fejében már elő van készítve a terep: de jó lenne tudni, hogy is állunk, jó szülő vagyok? Innentől minden mondatnak súlya van.
Miért van az, hogy az embereknek sokkal gyakrabban van bajuk az anyósukkal, mint az apósukkal?
Itt is egy kis karácsony, ott is egy kicsi, öltözetés, idegbaj. Csak meghittség nincs. Idén vége, nem turnézom végig a várost a két pici gyerekkel.
