A legtöbb felnőtt azt gondolja, hogy a gyerekeknek a szüleik és más felnőttek utasításait követve kell megtanulnia a tiszteletet: ők úgy gondolják, hogy a jó gyerek megtanulja elnyomni a vágyait és az impulzusait. Ezzel szemben sokan vannak, akik szerint megfelelő támogatással a gyerek megtanul külső kényszerítés nélkül beilleszkedni a közösségbe.
A legtöbb szülő tettei azon alapulnak, hogy jót szeretnének a gyereküknek, és szeretnék megkímélni a kellemetlenségektől. Vannak azonban olyan jó szándékkal elkövetett dolgok, amelyek inkább többet ártanak, mint használnak.
Kifejezetten összetett folyamatok zajlanak le, mire egy gyerekből kiskamasz, később „igazi” serdülő válik. Szülőként nem véletlenül érezzük magunkat egy bonyolult útvesztő kanyarulatai közt, ahol szinte csak hibázni tudunk.
A világ leghíresebb pszichológiai kísérletei között van a Marshmallow vagy pillecukor teszt. Több évtizeden át hihettünk abban, hogy már gyerekkorban látszik, kinek milyen az akaratereje, ezáltal pedig az is, hogy milyen teljesítményre lesz képes az életben. Mostanra úgy tűnik, hogy cseppet sem az akaraterőről van szó.
Értelmet ad az életnek? Megmenti a házasságot? Lesz valaki, aki feltétel nélkül szereti? Ha ezért akar gyereket, nagy a baj!
Hány éves kortól kéne részt vennie a gyereknek a háztartásban? Vajon milyen feladatokat bízhatunk rá? És persze a legfontosabb kérdés: tényleg jár érte pénz, vagy éppen azzal rontjuk el egy életre a gyereket?
A gyerekek imádnak csetelni. Ha végre eljön az az életkor, hogy hozzájutnak egy eszközhöz, akkor csodálatosnak érzik, hogy bármikor, bárhonnan elérhetik a barátaikat. Ez tényleg remek, de van nagyon sok csalódás, konfliktusforrás, ami ebben az újfajta kapcsolattartási módban felmerülhet. Vannak tipikus hibák, amiket a gyerekek elkövetnek, és amiknek az elkerülésére ha megtanítod őket, nagyobb örömet és kevesebb szomorúságot fognak megélni az egymásnak való üzengetés során.
A gyerekeinknek meg kell tanulniuk, hogy az élet tele van problémákkal, és hogy ezek a problémák olyan dolgok, amiktől nem elbátortalanodni kell, hanem megoldani őket. Ahogy gyerekkorukban megtanulták, hogy hogyan képesek saját erőből a problémamegoldásra, a nehézségek leküzdésére, úgy fognak felnőttkorukban is hozzáállni életük rendezéséhez. Az a szerencsés, ha egy felnőtt bízik abban, hogy a felmerülő nehézségeket képes megoldani, és nem zuhan össze, hanem inkább nekilát. De hogyan tudjuk ennek a magabiztosságnak a kialakulását, az optimista, kompetens életszemléletet a nevelés során segíteni?
Nagyon nehéz megtalálni a szülőségben az egyensúlyt, azt, hogy hogyan lehet okosan és jól szeretni a gyerekünket. Egy új kifejezés terjed mostanában arra a gyerek életét megnehezítő szülői hozzáállásra, amit azok a szülők „követnek el”, akik egyértelműen nagyon szeretik a gyereküket, és teljesen elkötelezettek abban, hogy szülőként a gyerekeik mellett álljanak. Ez az úthengerszülő.
A digitális átállás és a távoktatás tanulságairól szóló cikksorozatunk utolsó részében általános és középiskolában tanító pedagógusok osztják meg személyes tapasztalataikat és meglátásaikat.
A kapcsolataink határozzák meg az életminőségünket. A kapcsolatok alapját pedig az érzelmek táplálják. Az érzelmi intelligencia (EQ) nélkülözhetetlen ahhoz, hogy emberi kapcsolataink biztos lábakon álljanak, s általa az életünk is.
A pozitív visszajelzés nélkülözhetetlen a tanítás és tanulás folyamatában. Ám ennek kivitelezése nagyobb jelentőséggel bír, mint azt gondolnánk. Minél hatékonyabb változást szeretnénk elérni, annál nagyobb figyelmet kell tulajdonítani annak, miképpen dicsérünk. Szülőként különösen!
