Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kifejezetten összetett folyamatok zajlanak le, mire egy gyerekből kiskamasz, később „igazi” serdülő válik. Szülőként nem véletlenül érezzük magunkat egy bonyolult útvesztő kanyarulatai közt, ahol szinte csak hibázni tudunk.
Azok a módszerek, amelyeket eddig a gyerek neveléséhez használtunk, nem feltétlenül működnek attól a ponttól kezdve, hogy elkezdődik a hormonok bonyolult és olykor kiborító játéka. Eddig semmi gond nem volt azzal, hogy kézen fogva sétáltunk az utcán, vagy este összebújva olvastunk mesét, most egyszerre minden ciki (vagy gáz). Az eddigre jól megismert test nyúlni és gömbölyödni kezd, fizikailag távolodik, ám időnként kisgyerekként igényli a törődést. A hangulatváltozások egyre gyakoribbak, ami eddig békés elfoglaltságnak számított, most viták forrásává válik, te pedig nem tudhatod, hol húzd meg a határt. A visszajelzésekből úgy tűnhet, az égvilágon mindent rosszul csinálsz, de ez nem igaz. Ha elkerülöd ezeket az alapvető hibákat, máris sokat tettél az élhetőbb kamaszkorért.
A legrosszabbat várod
Tény, hogy a hirtelen átalakulások ijesztők lehetnek, a gyerek olyan dolgokat mond vagy tesz, amelyekkel átlépi a határokat. Ha ezt összeadjuk a közbeszédben forgó „jaj, kamaszt nevelsz, mi lehet annál rosszabb?” típusú hozzáállással, máris egyfajta negatív spirálba kerülhetsz. A kamaszkor azonban nem arról szól, hogy tehetetlenül rettegve nézzük, ahogy a kedves gyerekből kiszámíthatatlan szörny válik. Nagyon sok múlik a saját elvárásainkon és azon, milyen üzenetet közvetítünk – állítja dr. Richard Lerner pszichológus, a Tufts Egyetem fiatalokkal foglalkozó kutatóintézetének igazgatója. Ha a gyerek csak akkor minősül elfogadhatónak a szemedben, ha nem iszik, nem cigarettázik, nem drogozik, nem kerül rossz társaságba és nem él nemi életet, az rosszul is elsülhet. Ő ugyanis pontosan tudja, mivel tud eltávolodni a szülői értékrendtől, és a negatív elvárások önbeteljesítő jóslattá válhatnak. A Wake Forest Egyetemen végzett tanulmány kimutatta, hogy azok a tizenévesek, akiknek a szülei azt várták, hogy a kamasz majd kockázatos, veszélyes viselkedést mutat, egy év múlva azzal is néztek szembe. Lerner tanácsa szerint érdemes a gyerek hobbijaira és érdeklődési köreire fókuszálni, még akkor is, ha nem értjük őket, hiszen egy új területről szerezhetünk információkat, miközben megkönnyítjük a kommunikációt is, és így nem a saját szorongásainkat fogjuk közvetíteni.
Tökéletes szülőt akarsz nevelni magadból
Ha az éjjeliszekrényeden már hegyekben állnak a kamaszkorral foglalkozó oktatóanyagok, és mindent a nagykönyv szerint szeretnél csinálni, elképzelhető, hogy jókora csalódás vár. A gyerekek ugyanis nem olvassák ezeket az alapműveket, és nem feltétlenül aszerint cselekszenek, ahogy azt az életkoruk vagy a társadalmi státuszuk előírná. Persze nincs semmi baj azzal, hogy próbálod megérteni a tinédzsert, akit nevelsz, csak akkor jelent problémát, ha a könyvekben foglaltakat a saját képességeid, nevelési stílusod fölé helyezed, s így elveszíted a szülői magabiztosságod egy részét. Ha nem vagy biztos abban, jól csinálod-e a dolgod, érdemes pszichológushoz fordulni, aki az adott család egész rendszerét képes visszatükrözni, és személyes tanácsokkal lát el.
Minden apróságon kiakadsz
Tényleg az a legfontosabb, milyen színű hajjal jön haza aznap a gyerek? Vagy mit vett fel már megint iskolába menet? Szülőként hajlamosak vagyunk elveszni a részletekben, ahelyett, hogy a nagyobb, teljes képet néznénk. Amíg az adott idegesítő változás nem veszélyezteti a gyereket, addig hadd hozza meg a saját döntéseit, és hadd érezze meg, hogy azoknak következményei vannak. Ez fájdalommal, csalódással, kudarcokkal jár, de ezektől nem óvhatjuk meg a gyereket. Néha elég, ha tudatjuk vele, hogy itt vagyunk, segítünk, ha kell, de hagyjuk, hogy a kis dolgokban maga próbálja ki az erejét.
Szemet hunysz az igazi veszélyek fölött
Ez természetesen velünk sohasem történhet meg. Mi igenis észrevennénk, ha a gyerekünk drogozik, iszik, vagy épp étkezési rendellenességekkel küzd. Minden szülő ezt mondja, de emögött gyakran csak a félelem áll. Nagyon nehéz szembenézni azzal, hogy a saját gyerekünk nem tökéletes, hogy veszélyes vizekre evezett, de ha nem ismerjük fel a bajt, nem is tudunk rajta segíteni. Ha az utóbbi időben radikális változásokat észlelsz a kamasz viselkedésében, baráti körében, tanulmányi eredményében, érdemes utánanézni, nincs-e valamilyen szerhasználat, esetleg depresszió a háttérben.
Túl szigorú, vagy túl megengedő vagy
Akármelyik végletbe esel is, egyik sem hozza a várt eredményt. Sem a börtönőri, sem a haveri szerep nem felel meg a kamaszkorral érkező elvárásoknak. Valamiféle egyensúlyt érdemes megtalálnotok az engedelmesség és a szabadság között. A túl merev környezetben felnőtt tinédzserek esetében a problémamegoldó vagy vezetői képességek kifejlődésére nincs esély, hiszen a szigorú szülők minden döntést meghoznak a kamasz helyett, ugyanakkor a tizenéveseknek világos családi szerkezetre és szabályokra van szükségük, amik ellen adott esetben lázadni lehet. Ha sikerül hiteles, a család alapvető értékeit képviselő, de kommunikációkész szülőként segítened a gyereknek kifejleszteni azokat a képességeit, amelyekre szüksége lesz az élete megfelelő irányításához, nyert ügyed van. Az odáig vezető út persze hosszú és rögös, de nem kérdés, hogy megéri-e.
