nevelés 6 - Dívány

Sokkal több rossz szülő van, mint gyerek, sőt alapvetően a rossz nevelési stratégiák azok, amelyek károsíthatják a felnövő generációkat. Nagyon fontos, hogy a szülők maguk vágyjanak a fejlődésre és megértsék, mire van szükség a megfelelő neveléshez. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy olykor az anyának és az apának is szüksége lehet védelemre.

A nevelésben kevesebb jelentősége van annak, hogy mit mondunk illendőnek, mint hogy miként alkalmazzuk azt magunk a mindennapokban. A gyerekek, különösen a kicsik, nem a fegyelmezéseinkből fognak hatékonyan tanulni, hanem abból, ahogy mi viselkedünk hasonló helyzetekben. Például velük, amikor épp szófogadatlanok.

A gyerekkorban elszenvedett erőszak, legyen az fizikai, verbális vagy érzelmi bántalmazás, minden esetben nyomot hagy. És bár még mindig rengeteg szülő véli úgy, hogy egy-egy pofonra igenis szükség van ahhoz, hogy rendes ember legyen a gyerekből, szerencsére a politikai döntéshozók is egyre inkább kezdik belátni, hogy nem ez a jó irány.

Felnőttként helyesen kezelni a dackorszakot és a vele járó hisztis szituációkat bizony nem egyszerű, különösen, ha nem tudjuk, hogy pontosan mi is zajlik le a gyerekben, és azt hogyan lehetne a leghatékonyabban oldani. Konkrét fegyelmezési tippek előtt elsősorban azt kell megértenünk, hogy a legtöbb helyzetben nem megoldanunk kell a gyerek hisztijét, hanem csak megértenünk és elfogadnunk!

Egyre többször találkozunk a pozitív fegyelmezés kifejezésével, de mit is jelent ez pontosan? És valóban hatékony fegyelmezési módszer lenne?

Magyarországon a legtöbben egyszerűen nem foglalkoznak a gyerekük pénzügyi nevelésével, a tudatosság kialakításával. A szülők azért nem, mert egy sor tényezőt ők sem értenek, a tanárok pedig azért, mert ez nem része a tananyagnak.

Az utóbbi hónapokban többször előfordult, hogy az apás hétvégékről kicsit nyúzottabban, bágyadtabban jött haza a gyerek. Ilyenkor beletelik pár napba, amíg visszatalálunk a megszokott ritmusba, nem borul ki apróságokon, és feloldódik annyira, hogy elkezd mesélni a hétvégéjéről.

Félünk a „rossz szülő” címkétől, így aztán ha a gyerekünk nem megfelelően viselkedik, rendszerint magunkat érezzük támadva. Pedig sok társadalmilag elítélt viselkedés kisgyerekkorban az egészséges fejlődés szerves része, vagyis magától jelennek meg, és nem is hiába. Viszont csak akkor fogjuk tudni megtanítani őket a helyes magatartásra, ha nem magunkat érezzük minősítve a viselkedésük által.

Az érvénytelenítés pszichológiai értelemben azt a jelenséget írja le, amikor egy ember érzelmeit vagy gondolatait visszautasítják, semmibe veszik, kigúnyolják, megítélik, vagy tagadják azok fontosságát. Ennek igénye már születésünktől kezdve megvan bennünk, csecsemőként nem verbális jelekkel fejezzük ki igényeinket és érzelmi reakcióinkat, ezeket pedig – jó esetben – az édesanyánk ráhangolódással, gondoskodással érvényesíti.

Minden szülőt foglalkoztat, hogy mi lesz a gyerekéből, ha nagy lesz. Ez nyilván sok tényezőtől függ, köztük attól is, hogy hanyadik gyerek a sorban.

Bénító érzés, amikor az ember rájön, hogy elrontotta a gyereke életét. De mit jelent ez pontosan, van-e ilyen, és hogyan lehet jóvátenni? Pszichológus szakértőinket kérdeztük.

A „spártai szigor” ma is fogalomnak számít, nem véletlenül: a katonaságáról nevezetes ókori görög városállamban mindent – beleértve az ifjak nevelését – egyetlen célnak, a minél ütőképesebb hadsereg meglétének vetettek alá. A fiúgyermekeket gyakran szélsőségesen kegyetlen módszerekkel készítették fel a katonaéletre, fanatizált, kíméletlen harcosokat faragtak belőlük, akik mindenkor képesek az állam megvédésére.