Magyarországon a legtöbben egyszerűen nem foglalkoznak a gyerekük pénzügyi nevelésével, a tudatosság kialakításával. A szülők azért nem, mert egy sor tényezőt ők sem értenek, a tanárok pedig azért, mert ez nem része a tananyagnak.
Pedig óriási szükség lenne arra, hogy pénzügyekben tájékozott emberek éljenek ebben az országban, sőt, az egész világon. Olyanok, akik tudják, mit jelent a hitel, mi az a kamat, akik képesek a fizetésükből félretenni nehezebb időkre, akik nem esnek áldozatul pitiáner csalóknak. Persze minden szülő azt szeretné, ha a gyereke jól boldogulna, szépen keresne, családot alapítana. No de ez a gyakorlatban hogy valósulhat meg úgy, hogy nem tanulunk meg a pénzzel bánni? A csemetét ráadásul folyamatosan hatások érik: az ismerősök, barátok, a szülők példáját akkor is látja és elsajátítja, ha nem akarjuk. Így tudtunkon kívül nehezíthetjük a felnőtt életét.
Egy új kutatás rávilágított a család szerepére: sokkal inkább meghatározzuk, hogyan kezeli majd anyagi ügyeit a gyerekünk, mint gondolnánk. Először is nézzük, milyen hatással van a család szegénysége a gyerekre. Először is sokkal kevesebb lehetőséggel tud élni: nincsenek fizetett különórák, kirándulások, talán laptop és internet sem, azaz az adott csemete nem tud megfelelően tájékozódni a körülötte lévő világról. Hiába született jó képességekkel, ha ezeket nem tudja kibontakoztatni: várhatóan sokkal rosszabbul fizetett munkát tud csak elvállalni felnőttkorában, addig pedig gyakrabban kapják mondjuk lopáson. Ám ez még semmi: a nehéz körülmények közt felnőtt gyerekek körében nagyobb arányban tapasztalnak depressziót, szorongást, haragot, az önuralom alacsony szintjét. A kutatók szerint mégsem az anyagi körülmények vannak a legerősebb hatással a kialakuló pénzügyi intelligenciára. Ami ennél többet nyom a latban, az a szülők nevelési stílusa.
Az érzékenység, illetve az igények és elvárások kombinációja alapján négyféle alapvető nevelési stílust különböztetünk meg. A meleg-engedékeny szülő túlérzékeny és alacsonyra helyezi az elvárásait a gyerekkel szemben. Az elhanyagoló stílus képviselőinél is az alsó határt súrolják az elvárások, de az érzékenység szintje is, őket nevezik röviden hideg-engedékenynek. A tekintélyelvű szülő sokat követel minimális érzékenység mellett (hideg-korlátozó), míg a fogékony, készséges szülő már jobban ötvözi a szeretetet a korlátokkal, és kiegyensúlyozott az elvárások, az együttérzés terén is (meleg-korlátozó). Ez az utóbbi nevelési stílus az, ami a legnagyobb esélyt adja a pénzügyi tudatosság kialakulásának. A követelmények szintje nem túlzottan alacsony a gyerekkel szemben, ugyanakkor a családi harmónia a szereteten, a biztonságos kötődésen, az elfogadáson, a kétirányú kommunikáción, a szülők folyamatos érdeklődésén nyugszik. Ez a környezet stabilizálja a gyereket és erősíti élete minden területén. Emellett az iránta érdeklődő szülőktől megkapja azokat az információkat is, amelyek a tudatos vásárláshoz szükségesek.
A tanulmány egyik szerzője, dr. Stephen Scott gyerekekkel és serdülőkkel foglalkozó pszichiáter magyarázata szerint a szeretetteli, készséges, de határokat szabó típusú nevelésben részesülő gyerekek kevesebbszer kerülnek bajba a szó összes értelmében. A szülők már azon is spórolnak, hogy nem kell állandóan különböző büntetéseket fizetniük a gyerek okozta károk után, nem kell annyi szabadságot kivenniük vagy részmunkaidőben dolgozniuk annak érdekében, hogy szemmel tarthassák rosszcsont utódukat. A fogékony, érzékeny típusú nevelés még a szegénységgel járó problémák egy részét is semlegesítheti.
A gazdag gyerek nem lesz automatikusan pénzügyileg felelős, őt is nevelni kell
Alapvető tévhit, hogy a tehetős családban felnövő gyerekeknek nincsenek problémáik a pénzzel: anyunak és apunak mindig van elég. Valójában a nevelési stíluson sokkal több múlik, mint a gazdagságon. Az a gyerek, akinek mindig tele a zsebe, de nem kap mellé észszerű korlátokat, nem tanulja meg a pénz, a munka értékét, s a végén nehezen tesz különbséget jó és rossz között. A jómódú családok körében ugyanis gyakori a túlzottan megengedő nevelési stílus, amely jutalmakra és megvesztegetésre támaszkodik. Megfelelő felelősségre vonás nélkül az így felnövő gyerek már kis korában is sokba kerül, kamaszként és fiatal felnőttként pedig még többe. Minél kevésbé áll meg a saját lábán, keres a saját munkájával, annál nagyobb az esélye annak, hogy felelősségérzet hiányában csak elszórja a pénzt és azt hiszi, joga van mindenhez. Nincsenek ambíciói, mindig valaki mástól várja, hogy megoldja a problémáit, hiszen ő maga nem boldogul a nehézségekkel. Nem tanították meg rá, hogyan kell. Nem véletlen, hogy a gazdag csemeték körében gyakoribb az alkohol- és drogfogyasztás, az egészségtelen kapcsolatok létesítése, hiszen az önuralmuk is alacsony szinten áll.
A jómódú fiú, aki nem értette, miért nem baj, hogy megölt négy embert
Mindennek legalább annyi köze van a ki nem ürülő családi kasszához, amennyi a nevelési stílushoz: azok a gyerekek, akik jómódban, de érzékeny, fogékony, érzelmi biztonságot nyújtó szülőkkel nőnek fel, stabilabbak és jobban megállják a helyüket az életben. Akik nem, azok úgy járnak, mint a 16 éves Ethan Couch, aki ittasan vezetve kocsiját halálra gázolt négy embert és súlyosan megsebesített még kettőt. Amikor bíróság elé került, anyagi helyzete miatt akkor is kivételes elbánásban részesült. Olyannyira nem érezte át tette súlyát, hogy róla nevezték el az azóta is a gazdag, elkényeztetett, határok nélkül felnövő tinikre használt affluenza jelenséget. Ethan Couch védője erre hivatkozott a bíróságon, enyhébb ítéletet kérve a fiúra annak „mentális betegsége” miatt. Így esett meg, hogy
a négy ember haláláért felelős kamasz nem került börtönbe, mondván, senki nem tanította meg neki a jó és a rossz közötti különbséget.
Tíz év próbára bocsátották, de rövid időn belül annak feltételeit is megszegte, ekkor anyjával Mexikóba próbált menekülni, amíg el nem fogták és börtönbe nem vitték.
A szigor sem feltétlenül vezet eredményre
Nyilvánvalónak tűnik, hogy Ethannak csak egy kis szülői szigorra lett volna szüksége. Csakhogy az autoriter, tekintélyelvű szülői stílus sem eredményez egyértelműen lelkileg – és pénzügyileg – egészséges gyereket. Az alacsony önbecsülés éppúgy kialakulhat egy túl szigorú családi környezetben is, megspékelve egy jó adag önállótlansággal. Ez utóbbi annak a következménye, hogy a szülők nem engedik ki kezükből az irányítást, esélyt sem adnak a gyereküknek arra, hogy önálló döntéseket hozzon és saját jogon kifejlődjön az önbizalma. Az így felnövő csemeték vagy örökké anyu szoknyája mellett maradnak, vagy egész életükben lázadnak a tekintély ellen. Egyik véglet sem jó út a pénzügyi stabilitáshoz.
Ahhoz fogékony, érzékeny szülői stílusra van szükség, amely lehetőséget teremt az egészséges kapcsolatok, jó szociális készségek kialakításához, a jövőbe vetett hit, az önbizalom és felelősségérzet kifejlődéséhez. Az ilyen típusú fiatal felnőttek hatékonyabban keresnek és találnak munkát, ellenállóbbak a kudarcokkal szemben, kitartóbbak, kreatívabbak, tehát végső soron jobb anyagi körülményeket tudnak teremteni.
