napló 8 - Dívány

Abigél imádja a vendégségeket és érdekes módon különösen imádja a gyerekeket.

Bár Abigél napról-napra változik, az első négy hétben úgy éreztem, egy csodálatos (bár keveset alvó) csecsemő anyukája vagyok, mióta azonban betöltötte a négy hetet, hihetetlen fejlődésen megy keresztül.

Villámcsapásként ért a hír, hogy a gyerekem apjának külföldre kell utaznia, és én itt maradok egyedül egy három hónapos gyerekkel.

A gyerekorvos és védőnő valószínűleg azt gondolták, nem vagyok normális, mert az első kérdésem mindkettőhöz az volt, hogy mikor lehet kivinni a gyereket - ahelyett, hogy például az oltásokról, vagy szoptatásról érdeklődtem volna.

Emlékszem, amikor egy héttel a szülés után, szakadó esőben, fájó sebbel ültem a kanapén és hirtelen rádöbbentem, hogy most már mindig, minden nap ugyanolyan lesz, és ez hatalmas rémülettel töltött el.

Utálom az oltásokat.

Hát, ez nem olyan, mint ahogyan elképzeltem, egyáltalán nem.

Abigél játszik és beszél, - persze mindezt úgy, ahogy egy 11 hetestől elvárható.

Régen jelentkeztem sulinaplóval, de hát olyan tempóban pörögnek az események, hogy csak kapkodjuk a fejünket.

12.

Abigélnek rengeteg új tudománya van, és most már az egész napot el tudjuk tölteni úgy, hogy szinte csak őt bámuljuk, annyira szórakoztató, vicces és okos.

Abigélt már nagyon nehéz szoptatni.