A jó lekvárba nem kell más, csak a gyümölcs, esetenként egy nagy adag cukor. Ha gyors dzsemet készítünk, arra ott vannak a mesterséges zselésítők, ám az viszonylag szokatlan, hogy a szilvalekvárba ecet kerüljön. Gondolják a kezdő lekvárosok.
A galagonya méltatlanul háttérbe szorul a csipkebogyó mellett, pedig áldásos hatásai ennek a növénynek is sokfélék. Az őszi erdőben sétálva könnyen lehet, hogy galagonyába botlunk: érdemes szedni belőle, mert bogyójából teát, tinktúrát, zselét, gyümölcssajtot, de akár szívvédő lekvárt is készíthetünk.
Annyira nem lett bio, a fazék is leégett, édes is mint a fene, de legalább a mienk!
A lekvárfőzésről 20 kiló gyümölcs, hatalmas lábasok, és három napig szenvedő nagymama ugrik be? Megy ez máshogy is, kicsiben, gyorsban, aranyosban.
Lépésről-lépésre bevezetünk titeket a lekvárkészítés rituáléjába: fertőtlenítünk, dunsztolunk és kiderítjük, mi a különbség a lekvár és dzsem között.
Kenyérre, sütibe, hús mellé, a naracslekvár igazi jolly joker. Befőzni is jobb ilyenkor, amikor már jólesik, hogy meleg a konyha.
Tizenhat baracklekvárt kóstoltunk, amiről azt hittük a legmenőbb, elnyerte a második helyet. Hátulról.
Ne lepődjön meg, ha a következő sütivel viharos sikert arat. Igen, ennyire.
Nem, nem mérgező, sőt, virágszirmaiból lehet lekvárt, szörpöt, zselét főzni. Kenyérre, sütibe is jó, és még az alapanyagra sem kell költeni.
Egy klasszikus recept, egy fűszeres verzió, amit a nagyik biztosan nem próbáltak, és azt is összeszedtük, hogy csinálják ezt a a sztárszakácsok.
Cseresznye, meggy, málna és ribizli, mindenből volt egy kevés, és együtt egész tisztességes adag lekvár lett belőlük. Nagyonpiros, nagyon nyári.
Kolléganőnk banánlekvárt főzött, amin először nagyon röhögtünk, aztán kóstolás után elkértük a receptet. Antiháziasszonyoknak is.
