A jó lekvárba nem kell más, csak a gyümölcs, esetenként egy nagy adag cukor. Ha gyors dzsemet készítünk, arra ott vannak a mesterséges zselésítők, ám az viszonylag szokatlan, hogy a szilvalekvárba ecet kerüljön. Gondolják a kezdő lekvárosok.
A dolognak évszázados hagyománya van, nagyanyáink receptkönyvében ugyanis rendre szerepelt a szilvalekvár hozzávalói között egy rendes adag ecet is, amiről rendre azt ígérik, hogy nem lehet majd érezni az ízén még azoknak az órákig sütött-főzött változatoknak sem, amelyekben cukor sem túl sok van.
De akkor miért is kell ecet a szilvalekvárba?
A szilvalekvárról köztudott, hogy készítése közben állandó keverést igényel, ám az alábbi recept hozzávalóival csak egy órán át kell keverni.
- 7 kg szilva
- 1 kg cukor
- 2 dl 10 százalékos ecet
És hogy mi az összefüggés? Az ecet abban segít, hogy a szilva ne égjen le. A szilvalekvár főzésének is végtelen számú változata van, egyesek az edény falát olajjal kenik meg, ebben az esetben állítólag keverni sem szükséges. Mások alulra az ecetet, felülre a cukrot teszik, és állítólag így is megúszható a folyamatos keverés.
A lényeg, hogy a szilva nagyon kis lángon legalább 6-7 órán át főjön, majd a fenti recept szerint még egyet nagy lángon, keverés mellett.
A szilvalekvár egyébként sütőben is készíthető: a legegyszerűbb recept szerint kis hőfokon, egy éjszakán át kell sülnie a szilvának a tökéletes eredményhez.
