Bár nem a megszokott módon, előfordult, hogy nők is kitanultak egy-egy mesterséget már a középkorban. Akár nehéz fizikai munkákat is végeztek. Bár nem voltak gyakoriak, léteztek kovácsnők.
Bár minden bizonnyal szívesen legeltetnénk szemeinket egykori erődítményeinken, ahogy teljes dicsfényükben fürdőznek, a várrekonstrukció nem egyszerű folyamat. Több nemzetközi szerződés is szabályozza, mit és hol lehet visszaépíteni. A magyar várak sanyarú történelmünk okán kiemelten nehéz helyzetben vannak, azonban egyes szakemberek azon dolgoznak, hogy minél többet újra láthassunk belőlük.
Íme, tizenkét meglepő tény a középkori szexuális szokásokról. Ami azt illeti, nem bánjuk, hogy nem akkor születtünk.
A Szlovák Tudományos Akadémia számolt be a szenzációs felfedezésről: a Garam folyó mellett, egy korábbi, középkori ásatásnak köszönhetően római emlékekre bukkantak. Mint kiderült, a legendás Marcus Aurelius egykor személyesen járt ezen a területen.
A középkori katonák rafkósabbak voltak, mint hinnénk: álruhába bújtak, megfutamodást színleltek, vagy ha éppen arra volt szükség, dögszagot árasztottak. Úgy tűnik, már akkor is ismerhették az elvet: szerelemben és háborúban mindent lehet!
Mert még a hőségtől is szenvedtek a középkorban. De nemcsak szenvedtek, hanem védekeztek is ellene elődeink. Nem is akárhogy! Már a 13. században kenőcsök és más praktikák egész tárháza állt az emberek rendelkezésére. Persze nem minden módszer volt túl hatékony, sem veszélytelen.
A borbélyok sokkal több és komolyabb feladatot láttak el a középkorban, mint azt először gondolnánk. A borbélysebészek céhe nemcsak a hajvágásból és a borotválkozásból, hanem a műtétekből is kivette a részét.
A középkori Európán az 1500-as években söpört végig a rejtélyes kór, amely bár csak enyhe tüneteket okozott, rendkívül magas halálozási aránnyal rendelkezett.
Hamarosan puskák ropogását fogják visszhangozni az Öreg-tó partján álló régi polgári házak, ágyúk mennydörgése rázza majd meg a tatai vár falait, aminek minden köve ismeri már a lőpor füstjét, az ostromra készülő hadak lépteinek zaját, a kard csörgését, a csatakiáltást. A keresztény hadak Európa minden pontjáról érkeznek, hogy szembeszálljanak a várat birtokló török katonákkal, hogy aztán az ősi ellenségek egy (pár) kupa bor mellett pihenjék ki az ország egyik legnagyobb hagyományőrző fesztiváljának fáradalmait.
Leginkább leveleikben és hímzéseikben fejezhették ki érzelmeiket a nők a középkorban és a kora újkorban. Ebben a férfiközpontú világban nem volt könnyű dolguk, ám olykor megtalálták a módját, hogy keresztülvigyék akaratukat.
Valaha irtóztak ettől a hangtól a zeneszerzők, ma már gyakran hallhatjuk nemcsak zenében, de a szirénák, riasztók „dallamaiban” is. Valóban disszonáns, baljós hangköz a tritónusz, de valójában persze semmi köze az ördöghöz.
Egészen a 20. század elejéig fennmaradt a bűnevés: az elhunyt vétkeinek átvállalása egy furcsa rituálé keretében. Noha a bűnevőket megvetették és lenézték, fontos szerepük volt a középkori társadalomban.
