A hideg évszakok sokkal jobban próbára tették az emberek tűrőképességét és leleményességét a középkorban, mint a miénket. A telek akkor sokkal keményebbek voltak, mégis túlélték a sokszor gyilkos hideget központi fűtés, sídzseki, valamint hótaposó csizma nélkül is.
Te sem sétálsz át a létra alatt, mondván, hogy balszerencsét hoz? És ha kiborult a só, hátra szoktad dobni a bal vállad fölött? Cikkünkből megtudhatod, honnan erednek ezek a különös középkori babonák.
Kovács, Szabó, Varga, Molnár, Lakatos, Pap, Takács, Juhász, Mészáros, Szűcs, Kocsis, Pintér. Ezek a leggyakoribb, foglalkozást jelölő magyar vezetéknevek, amelyek a mai napig utalnak arra, hogy viselőik ősei mivel keresték a kenyerüket évszázadokkal ezelőtt. Mivel foglalkozott egy középkori településen élő kovács vagy mészáros? És milyen foglalkozást választhatott az, akit nem vonzott a fizikai munka? Cikkünkből kiderül.
Ahogy a középkori társadalom szereplői, úgy a korszakban dúló érzelmek is szigorúan meghatározott szabályok és keretek között érvényesülhettek. Elvileg, hiszen ez az időszak bizony bővelkedett misztikus, sőt olykor hátborzongató eseményekben is, amikor a vágyott személy megszerzése érdekében az emberek például varázsigékhez, bájitalokhoz és titkos rituálékhoz fordultak.
Ha a történelem egy festmény, akkor a botrányok a legsötétebb, de talán a legizgalmasabb ecsetvonásai. Az emberek gyakran hajlamosak a középkort egy vallásközpontú, merev erkölcsű korszakként elképzelni, de az igazság valójában az, hogy az emberi természet akkoriban sem volt mentes a hibáktól.
A tudósok a világ első biológiai fegyverének tekintik azt a holttestet, amelyet egy középkori ostrom során dobtak bele egy norvég királyi erőd kútjába.
Vajon hogyan létezhetett olyan ember a középkorban, aki büntetlenül kinevethette és nyíltan kritizálhatta az uralkodót egy olyan világban, ahol a király szava szinte isteni parancsnak számított, és a legkisebb tiszteletlenség is súlyos következményekkel járhatott?
Az örökleves vagy örökragu készítésének hagyományai egészen a középkorig nyúlnak vissza.
Benned is kialakulhatott az a képzet, hogy a középkori várakban folyamatosan zajlott a dínom-dánom, finom ételeket ettek, kellemes zenét hallgattak, és a nemeseknek azért kijutott a kényelemből is. A valóság ettől eltér, és kiváltságos körülmények közt meglehetősen kevesen éltek csak ebben a korban.
Különösen érdekes időszak volt a középkorban a városok fejlődése, hiszen ebben az időszakban virágzó metropoliszok emelkedtek ki a semmiből – bár előfordulhat, hogy éppen olyan gyorsan tűntek el, mint ahogy megjelentek. De vajon mi okozta a vesztüket? És elképzelhető lenne, hogy a mai nagyvárosok is hasonló sorsra jutnak egy napon?
Ha meghalljuk, hogy „boszorkány”, a legtöbbünknél azonnal a mesékben előforduló gonosz alakok jutnak eszünkbe: ördöggel cimboráló, sötét varázslatokat gyakorló – néha bibircsókos nők. De mi volt az igazság? Kik is voltak valójában ezek a középkori boszorkányok, és mivel foglalkoztak, mit tettek?
A kakaóbabról, a dohányról, de még a burgonyáról, a cukornádról és a földimogyoróról is csak alig-alig tudunk úgy beszélni, hogy ne említenénk meg, Amerikából származnak. De ha a nagy földrajzi felfedezéseknek hála került például a paprika is a hazai gasztronómiába, akkor milyen ételeket ettünk mi, magyarok, 1492 előtt?
