Valaha irtóztak ettől a hangtól a zeneszerzők, ma már gyakran hallhatjuk nemcsak zenében, de a szirénák, riasztók „dallamaiban” is. Valóban disszonáns, baljós hangköz a tritónusz, de valójában persze semmi köze az ördöghöz.
Egészen a 20. század elejéig fennmaradt a bűnevés: az elhunyt vétkeinek átvállalása egy furcsa rituálé keretében. Noha a bűnevőket megvetették és lenézték, fontos szerepük volt a középkori társadalomban.
A 13. században Julianus barát kétszer is útnak indult, hogy megtalálja a magyarok őshazáját és Keleten rekedt rokonainkat – másodjára azonban már csak a hűlt helyüket találta.
A fekete halálként ismert bubópestis újra felütötte a fejét. De vajon mennyire kell aggódni emiatt?
Noha a történelmi viszontagságok miatt nálunk közel sem maradt fenn annyi középkori épület viszonylag sértetlen állapotban, mint például Olaszországban vagy a vidéki Angliában, azért szerencsére akadnak kivételek: például az őrségi község, Velemér középkori temploma.
A középkor embere számára a könyvek hatalmas értéket képviseltek – már ha tudott olvasni, vagy olyan szerencsés helyzetben volt, hogy életében egyszer láthatott egyet közelről. Az azonban biztosan akkor is fogós kérdésnek számított, hogy miért bukkantak fel rendre furcsa állatok és bizarr jelenetek a díszes lapokon.
Hogyan zajlott a diákélet a középkorban? Miért volt olyan rossz hírük a diákoknak? Hánykor keltek, mit ettek, mit ittak, mit tanultak? Cikkünkben megpróbáljuk rekonstruálni, milyen lehetett a középkorban az egyetemisták élete.
Minden idők talán legvéresebb hóhéra, Jack Ketch több mint húsz évig állt II. Károly angol király szolgálatában, mely időszak alatt neve annyira hírhedtté vált, hogy a nép az ördög és a halál szinonimájaként kezdte használni. Ketch „specialitása” az volt, hogy – szándékosan vagy ügyetlenségből – gyakran (szó szerint) elbaltázta a kivégzéseket, melyek így még a szokásosnál is brutálisabbra sikeredtek.
Amikor az idei év legkedveltebb cikkeit szemléztük, kiemelkedett egy időszak az áttekintett cikkekből. A középkorról szívesen olvastok: mutatjuk is, hogy mit!
Azt hihetnénk, az ember számára az azonnal hozzáférhető tudás első eszközeinek egyike a számítógépekkel és az internettel érkezett meg hozzánk. Azonban minden korban leleményesek voltak az emberek, a sötét középkor sem volt oly sötét, még egyfajta okostelefont is használtak ekkoriban.
Elsőre úgy tűnhet, hogy a középkori élet színtiszta nyomorúságot jelentett, ám a valóság ettől távol állt, bár a szórakozás kissé mást jelentett akkoriban, mint napjainkban.
Az aranyozott faágon hegedülő oroszlán, a békát hányó szerzetesek, a csigán lándzsával lovagoló farkatlan mókus, a mandolinozó csontváz vagy a négyes kajakban evező patkányhorda csak néhány a középkor bizarr illusztrációi közül, melyekben eleink gyönyörködtek. Érzékletes képet tudtak adni a válogatott kínzásokról, és a „szerelmet” is furcsán ábrázolták, de vajon miért?
