A középkori katonák rafkósabbak voltak, mint hinnénk: álruhába bújtak, megfutamodást színleltek, vagy ha éppen arra volt szükség, dögszagot árasztottak. Úgy tűnik, már akkor is ismerhették az elvet: szerelemben és háborúban mindent lehet!
Mert még a hőségtől is szenvedtek a középkorban. De nemcsak szenvedtek, hanem védekeztek is ellene elődeink. Nem is akárhogy! Már a 13. században kenőcsök és más praktikák egész tárháza állt az emberek rendelkezésére. Persze nem minden módszer volt túl hatékony, sem veszélytelen.
A borbélyok sokkal több és komolyabb feladatot láttak el a középkorban, mint azt először gondolnánk. A borbélysebészek céhe nemcsak a hajvágásból és a borotválkozásból, hanem a műtétekből is kivette a részét.
A középkori Európán az 1500-as években söpört végig a rejtélyes kór, amely bár csak enyhe tüneteket okozott, rendkívül magas halálozási aránnyal rendelkezett.
Hamarosan puskák ropogását fogják visszhangozni az Öreg-tó partján álló régi polgári házak, ágyúk mennydörgése rázza majd meg a tatai vár falait, aminek minden köve ismeri már a lőpor füstjét, az ostromra készülő hadak lépteinek zaját, a kard csörgését, a csatakiáltást. A keresztény hadak Európa minden pontjáról érkeznek, hogy szembeszálljanak a várat birtokló török katonákkal, hogy aztán az ősi ellenségek egy (pár) kupa bor mellett pihenjék ki az ország egyik legnagyobb hagyományőrző fesztiváljának fáradalmait.
Leginkább leveleikben és hímzéseikben fejezhették ki érzelmeiket a nők a középkorban és a kora újkorban. Ebben a férfiközpontú világban nem volt könnyű dolguk, ám olykor megtalálták a módját, hogy keresztülvigyék akaratukat.
Valaha irtóztak ettől a hangtól a zeneszerzők, ma már gyakran hallhatjuk nemcsak zenében, de a szirénák, riasztók „dallamaiban” is. Valóban disszonáns, baljós hangköz a tritónusz, de valójában persze semmi köze az ördöghöz.
Egészen a 20. század elejéig fennmaradt a bűnevés: az elhunyt vétkeinek átvállalása egy furcsa rituálé keretében. Noha a bűnevőket megvetették és lenézték, fontos szerepük volt a középkori társadalomban.
A 13. században Julianus barát kétszer is útnak indult, hogy megtalálja a magyarok őshazáját és Keleten rekedt rokonainkat – másodjára azonban már csak a hűlt helyüket találta.
A fekete halálként ismert bubópestis újra felütötte a fejét. De vajon mennyire kell aggódni emiatt?
Noha a történelmi viszontagságok miatt nálunk közel sem maradt fenn annyi középkori épület viszonylag sértetlen állapotban, mint például Olaszországban vagy a vidéki Angliában, azért szerencsére akadnak kivételek: például az őrségi község, Velemér középkori temploma.
A középkor embere számára a könyvek hatalmas értéket képviseltek – már ha tudott olvasni, vagy olyan szerencsés helyzetben volt, hogy életében egyszer láthatott egyet közelről. Az azonban biztosan akkor is fogós kérdésnek számított, hogy miért bukkantak fel rendre furcsa állatok és bizarr jelenetek a díszes lapokon.
