Hogyan zajlott a diákélet a középkorban? Miért volt olyan rossz hírük a diákoknak? Hánykor keltek, mit ettek, mit ittak, mit tanultak? Cikkünkben megpróbáljuk rekonstruálni, milyen lehetett a középkorban az egyetemisták élete.
Minden idők talán legvéresebb hóhéra, Jack Ketch több mint húsz évig állt II. Károly angol király szolgálatában, mely időszak alatt neve annyira hírhedtté vált, hogy a nép az ördög és a halál szinonimájaként kezdte használni. Ketch „specialitása” az volt, hogy – szándékosan vagy ügyetlenségből – gyakran (szó szerint) elbaltázta a kivégzéseket, melyek így még a szokásosnál is brutálisabbra sikeredtek.
Amikor az idei év legkedveltebb cikkeit szemléztük, kiemelkedett egy időszak az áttekintett cikkekből. A középkorról szívesen olvastok: mutatjuk is, hogy mit!
Azt hihetnénk, az ember számára az azonnal hozzáférhető tudás első eszközeinek egyike a számítógépekkel és az internettel érkezett meg hozzánk. Azonban minden korban leleményesek voltak az emberek, a sötét középkor sem volt oly sötét, még egyfajta okostelefont is használtak ekkoriban.
Elsőre úgy tűnhet, hogy a középkori élet színtiszta nyomorúságot jelentett, ám a valóság ettől távol állt, bár a szórakozás kissé mást jelentett akkoriban, mint napjainkban.
Az aranyozott faágon hegedülő oroszlán, a békát hányó szerzetesek, a csigán lándzsával lovagoló farkatlan mókus, a mandolinozó csontváz vagy a négyes kajakban evező patkányhorda csak néhány a középkor bizarr illusztrációi közül, melyekben eleink gyönyörködtek. Érzékletes képet tudtak adni a válogatott kínzásokról, és a „szerelmet” is furcsán ábrázolták, de vajon miért?
A lovagregények és a korszakról szóló romantikus filmek valószínűleg teljesen más képet festenek, mint ahogyan valójában teltek a mindennapjaik.
Életbölcsességek tucatjaiban szerepel jelképesen egy olyan orvosi eljárás neve, melyet évszázadokon keresztül tartottak a legtöbb bajra gyógyírnek. A bizarr módszerben rejlő hátrányokat csak az elmúlt száz év során ismerte fel az emberiség, de addigra százezrek halálát okozta a tudatlanság.
Ma már meglehetősen furcsának tűnik, hogy volt egy olyan kor, amelyben tilos volt focizni, pedig ez a valóság.
Nem véletlenül tartják a prostitúciót a legősibb mesterségnek, a bordélyházak az urbanizációval egyidősek. De milyen lehetett egy ilyen helyen dolgozni a középkorban?
A vérfarkasoktól az emberek rettegnek, mióta élnek – ez nem kis teljesítmény ahhoz képest, hogy nem létező, mitologikus kreatúrákról van szó.
Hogyan történt a felvétel egy szerzetesrendbe? És miért döntött úgy valaki, hogy önként szerzetesnek áll, lemondva minden vagyonáról és a családalapítás lehetőségéről, hogy az érzéki örömökről ne is beszéljünk?
