A középkorban még nem moziba, koncertre vagy sporteseményekre jártak az emberek, ha szerették volna egy rövid időre maguk mögött hagyni a dolgos hétköznapokat, és kirúgni a hámból. A szórakozásnak számos ma már kifejezetten furcsának ható módját ismerték a középkori Európában, ezekből gyűjtöttünk össze néhányat.
A bűn és a büntetés fogalma gyakran változott a történelem során, a régmúlt korokban olyan dolgokért is súlyos, akár halálos ítéletet mértek ki valakire, melyeken manapság maximum mosolyognánk vagy legyintenénk. Összeszedtünk öt bűnt, melyet a középkorban súlyos véteknek tartottak, és alaposan meg is toroltak a hatóságok.
A tudomány és a technika fejlődése folyamatosan tett szükségtelenné munkaköröket az idők során, (lehetséges, hogy a mesterséges intelligencia miatt a jövőben újságírókra sem lesz már szükség…), melyeket az utókor hamar elfeledett. Összegyűjtöttünk 10 olyan munkakört, melyek a múltban mindennaposnak számítottak, manapság azonban már kifejezetten furcsának hatnak.
Eger legendás védője, Dobó István egyértelműen a legnagyobb magyar hősök névsorában szerepel, köszönhetően elsősorban Gárdonyi Géza regényének, az Egri csillagoknak. A kiváló katonatiszt és törökellenes hős elő- és utóéletét azonban kevesen ismerik: Dobó életének jelentős részére kihatott egy ostoba pereskedés, melynek során még halálos ítélettel is sújtották a várkapitányt.
A középkor furcsább legendái közé tartozik Wilgefortis, más néven Szent Kümmernisz története – ugyan az egyház sohasem kanonizálta a különös mártír-szentet, akinek legjellegzetesebb tulajdonsága, hogy nő létére Krisztuséhoz hasonló hosszú, dús szakállal bírt, Európa-szerte évszázadokon keresztül tisztelték alakját. Ki lehetett ez a bizarr szent, és hogyan keletkezhetett a legendája?
A középkori ember szülő-gyermek viszonyát hajlamosak vagyunk lazább köteléknek elképzelni, mint amilyenek napjainkban gyermekeinkhez fűznek. Pedig már akkor is a körültekintő aggodalom és féltő szeretet jellemezte a csecsemőkhöz való hozzáállást, még ha a hiedelemrendszer a maitól sokban el is tért…
Ezerszer hallott történetek és tényként ismert dolgok, melyekről azt hinnéd, a valóságon alapulnak, pedig többnyire a fantázia szüleményei. Lerántjuk a leplet a történelem legismertebb tévhiteiről.
VI. (Őrült) Károly több mint harminc éven át ült Franciaország trónján a 14-15. században, folyamatosan kiújuló mentális zavarai és tévképzetei azonban alaposan megnehezítették alattvalói életét, és kaotikus viszonyokat idéztek elő az országban, melyből hosszú időbe telt kilábalni.
Ha azt hiszed, hogy csak Amerikában indítanak pereket meglehetősen furcsa ügyekben, nagyobbat nem is tévedhetnél: az európai középkor állatperei felülmúlják képzeleted legvadabb álmait is!
A cseh Hunyadiként is emlegetik Luxemburgi Zsigmond király ádáz ellenfelét, Jan Žižka huszita hadvezért, aki több száz csatában vett részt, és egyet sem veszített el. Utolsó éveiben egy sérülés következtében megvakult, de még ez sem akadályozta meg benne, hogy harcba vezesse seregét.
A keresztény hagyományban a mennyország a végleges üdvösség helye, Isten országának megtestesülése, ahová az erényesen, Krisztus tanításának megfelelően élő hívek kerülhetnek haláluk után – a középkori folklórban azonban egy egészen másféle mennyország is létezett, ahová a jobbágyok vágytak sanyarú földi életüket követően. Isten transzcendens szeretetben gazdag országával ellentétben Cockaigne földjén a végtelen testi örömök várták az elhunytakat.
„Nem vagyok én apáca, nem élhetek bezárva” – a Zalatnay Sarolta örökbecsű slágerében foglaltakat már a 14. században magáénak vallotta egy angol hölgy, bizonyos Leedsi Johanna, aki meglepően furfangos tervet eszelt ki, hogyan szökhet meg az apácazárdából, és kezdhet titokban új életet.
