Víz, cukor, citromlé – csupán e három összetevőből kedvenc hétköznapi italunkat keverhetjük, amelyet ma már ráadásul megannyi variációban szürcsölhetünk. Nem úgy, mint régen, ahol ezt az édeskés frissítőt csak a kiváltságosok kortyolhatták, nem is akármikor.
A múlt szépészeti trendjei között jó néhány olyat találunk, amelyet évszázadokkal ezelőtt tömegek követtek, ma azonban már elfogadhatatlannak számítanak.
A középkor törvénykezése sok szempontból különbözött a modern jogrendszerektől, de a legmeglepőbb talán az, hogy nemcsak emberek, hanem állatok is bíróság elé kerülhettek.
Amikor a középkorban orvosok, borbélyok és kuruzslók keresték a gyógymódokat a különféle betegségekre, kipróbáltak néhány egyedi, ősi beavatkozást, ám ezek közül sok egészségügyi problémákhoz vezetett.
Európában a középkorban állítólag létezett a válási párbaj intézménye, ahol a házas feleknek szó szerint meg kellett küzdeniük egymással, és aki nyert, mehetett isten hírével. Ehhez még képes útmutató is készült.
Elterjedt nézet, hogy a középkori emberek rendkívül rövid élettartamra számíthattak. Most kiderül, hogy tényleg így van-e.
Egyes törvények hosszú időn át változatlanok maradnak, és a civilizációk szempontjából fontos szabályozó szerepet töltenek be, míg mások az idő múlásával feledésbe merülnek. Ezek a középkori szabályok szerencsére nagyrészt az utóbbi körbe tartoznak.
Gondolkodtál már azon, vajon mi az oka annak, hogy a középkori lépcsők szinte kivétel nélkül az óramutató járásával megegyező irányba fordulnak? A magyarázat szerint ennek nagyon jó oka van.
A hideg évszakok sokkal jobban próbára tették az emberek tűrőképességét és leleményességét a középkorban, mint a miénket. A telek akkor sokkal keményebbek voltak, mégis túlélték a sokszor gyilkos hideget központi fűtés, sídzseki, valamint hótaposó csizma nélkül is.
Te sem sétálsz át a létra alatt, mondván, hogy balszerencsét hoz? És ha kiborult a só, hátra szoktad dobni a bal vállad fölött? Cikkünkből megtudhatod, honnan erednek ezek a különös középkori babonák.
Kovács, Szabó, Varga, Molnár, Lakatos, Pap, Takács, Juhász, Mészáros, Szűcs, Kocsis, Pintér. Ezek a leggyakoribb, foglalkozást jelölő magyar vezetéknevek, amelyek a mai napig utalnak arra, hogy viselőik ősei mivel keresték a kenyerüket évszázadokkal ezelőtt. Mivel foglalkozott egy középkori településen élő kovács vagy mészáros? És milyen foglalkozást választhatott az, akit nem vonzott a fizikai munka? Cikkünkből kiderül.
Ahogy a középkori társadalom szereplői, úgy a korszakban dúló érzelmek is szigorúan meghatározott szabályok és keretek között érvényesülhettek. Elvileg, hiszen ez az időszak bizony bővelkedett misztikus, sőt olykor hátborzongató eseményekben is, amikor a vágyott személy megszerzése érdekében az emberek például varázsigékhez, bájitalokhoz és titkos rituálékhoz fordultak.
