Elterjedt nézet, hogy a középkori emberek rendkívül rövid élettartamra számíthattak. Most kiderül, hogy tényleg így van-e.
Közkeletű és gyakran hangoztatott információ, miszerint a középkorban jóval rövidebb élettartam adatott meg az emberek számára, mint napjainkban: 35-40 éves korában már aggastyánnak számított egy személy, és kevesen voltak, akik ennél magasabb életkort megértek. De mennyi igaz ebből a jól ismert történelmi mítoszból?
Simán élhettél akár 60-70 évig is a középkorban
A középkorral kapcsolatos gyakori tévhitek − például, hogy az emberek azt gondolták, a Föld lapos, vagy a földesurak élhettek az első éjszaka jogával − többsége elsősorban a későbbi korok találmánya, melyek megpróbálták minél sötétebb színben ábrázolni az általuk lenézett, meghaladottnak vélt érát, a középkori emberek átlagosnál rövidebb élettartama azonban inkább a statisztikák félreértelmezéséből fakad. A korabeli születéskor várható élettartam csakugyan jóval alacsonyabb volt a mainál − kb. 40 év körül tendált −, ez azonban egyáltalán nem jelentette azt, hogy az emberek többsége ennyi idősen távozott volna a másvilágra, és 30-35 évesen sem volt senki sem idős és rozoga.
Az említett, egyszerű átlagként és még véletlenül sem mediánként kikalkulált számba az összes halálozás beleszámít, beleértve a középkorban rendkívül nagyszámú csecsemő- és gyermekhalált, melyek alaposan torzítják a végösszeget. Szintén sokan estek áldozatul a különböző betegségeknek, ragályoknak, és természetesen a háborúk is számos elhunytat követeltek, ez mind-mind lefelé húzza a megállapított átlagéletkort. A valóságban a becslések szerint, ha valaki a középkori Európában sikeresen megérte a 21. életévét, jó szerencsével − elkerülve a járványokat és a csatákat − akár 60-65 évig is élhetett.
Számos jól ismert középkori személyiség ért meg hasonló vagy még magasabb életkort, csak a magyar történelemből kiragadva néhány példát, Szent István és Luxemburgi Zsigmond királyok egyaránt 69 évesen, IV. Béla pedig 63 éves korában hunyt el. A legendás vitéznek, Toldi Miklósnak és a híres egri várkapitánynak, Dobó Istvánnak 70 év adatott meg, míg Vitéz János esztergomi érsek és humanista író 64 évesen távozott a másvilágra. Néhány hölgyet is említve, Hunyadi Mátyás édesanyja, Szilágyi Erzsébet 74 évet élt, István király felesége, Gizella királyné pedig akkoriban ritkaságnak számító, 81 éves korban halt meg.
Természetesen a valódi várható élettartamot − akárcsak napjainkban − alaposan befolyásolták az egyén életkörülményei, például a táplálkozás, a mozgás és a fizikai igénybevétel. A legmagasabb kort a kolostorokban lakó szerzetesek, apácák, illetve az írástudó papok érhették meg, akiknek a parasztokkal, városi iparosokkal és a kardforgatókkal ellentétben nem kellett nehéz fizikai munkát végezniük, a nemesek pedig sokkal jobb minőségű és nagyobb mennyiségű ételhez, italhoz jutottak hozzá, mint az alacsonyabb társadalmi státuszú személyek.
30-40 évesen még nagyon is aktív felnőttek voltak
A rövid középkori élettartamról szóló tévhiteket egy másik hibás elképzelés is erősíti, mely szerint akkoriban az egyének jóval fiatalabb korban házasodtak és kezdték el a családos, felnőtt életet. A valóság ezzel szemben, hogy ugyan a középkori törvények szerint a fiúk 14, a lányok 12 éves koruktól már oltár elé állhattak, nem voltak különösebben gyakoriak a gyerekházasságok. Nyugat-Európában átlagosan 18–22 éves koruk között kötötték be a fiatalok fejét, sőt, egyesek gyakran még ennél is jobban, húszas éveik végére kitolták a házasodást, keletebbre valamivel korábban, gyakran 15-16 évesen kerültek eladósorba a lányok.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy a középkori felfogás szerint 21–40 éves kor között számított valaki felnőttnek, 41–60 éves kor között érettebb korúnak, 61 év felett pedig idősnek. A városi iparosok hosszú tanulás és inaskodást követően 30–40 éves koruk között válhattak mesterré és nyithatták meg saját üzletüket, míg a katonaság soraiban is számos 30–40 éves, vagy még annál is idősebb férfi szolgált.
Ha érdekelnek a történelmi tévhitek, olvasd el ezt a cikkünket is.
