Kérdés, hogy amikor „túlkapásokkal” találkozik a szülő, hogyan reagáljon. Lehűtse a gyereket, hallgasson vagy támogassa?
Az igazi kérdés, hogyha belecsöppen egy ivós helyzetbe, akar-e, tud-e nemet mondani, vagy fél attól, hogy emiatt majd lúzernek fogják tartani.
Sok szülő előre fél, mások akkor rettennek meg, ha eljön. A pszichológus arról ír a héten, milyen szülő kell az elviselhető kamaszkorhoz.
A zenei ízlés megmutatja, hogy ki az empatikus és a rendszerszemléletű gondolkodó, de ne aggódjon, ha hirtelen mondjuk a Ramones lesz a kedvenc.
Nem nevelési módszer, ha undorítónak, hülyének nevezzük, ha megütjük, ha fenyegetjük, hogy nem fogjuk szeretni, vagy soha többé nem mehet szórakozni.
Lélekölő olyannal élni, aki bizonygatja, hogy minden tökéletes, miközben árad belőle a feszültség, disszonáns a kép, amit sugall.
A szülő nyugalma megnyugtató a tininek is, akiben legalább annyi a bizonytalanság és kérdőjel, és legalább annyira nem érti, mi történik most vele.
A testvérek közt mindig van valami rivalizálás. Ezt megakadályozni nem lehet, jól kezelni viszont igen.
A pszichológus szerint néhány alapszabály megfogalmazható, ami alapján el tudjuk dönteni, mehet-e már táborba a kölyök.
Jobb, ha elfogadjuk, hogy megnyitni senkit sem lehet. Próbáljunk inkább teret adni a gyereknek, lehetőségeti, hogy elmondja, ami a szívét nyomja.
Amikor valaki új párt választ, saját magának választ partnert. A gyerektől elvárható a normális viselkedés, de szeretetet nem szabad követelni.
A normákat meg kell szegni, innen tudja a gyerek, hogy az új, felnőtt normák a sajátjai, még akkor is, ha végül nagy lesz az átfedés a szülőéivel.
