Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A zenei ízlés megmutatja, hogy ki az empatikus és a rendszerszemléletű gondolkodó, de ne aggódjon, ha hirtelen mondjuk a Ramones lesz a kedvenc.
A kamaszok hajlamosak felnőtt fejjel már érthetetlen jelentőséget tulajdonítani a zenei ízlésnek, ez a másik megismerésének fontos mérföldköve, szinte minden eslő találkozásnál hamar elhangzik az „és te milyen zenét szeretsz?” Később rájövünk, nem biztos, hogy a zenei ízlés a legfontosabb, hanem inkább az, hogy a másik milyen ember, ez pedig nincs összefüggésben azzal, hogy punkzenét vagy dubstepet hallgat-e. De vajon tényleg nincs?
Egy új tanulmány szerint igenis van, ugyanis összefüggésben áll a gondolkodási stílusunkkal. Nem, nem arról van szó, hogy a metálosok butábbak a jazzrajongóknál, hanem arról, hogy másban jók, azaz más megközelítéssel értik meg a világot, illetve oldanak meg problémákat. A kutatók szerint a jó empatikus készségű személyek inkább lágyabb zenéket hallgatnak, míg a pörgősebb, keményebb műfajokat inkább a rendszerszemléletű gondolkodók szeretik.
Emberek vagy rendszerek
Gondolkodásmódunkat sokféleképpen lehet osztályozni, a kutatók empatikus és rendszerszemléletű gondolkodókat különítettek el. Az empatikus gondolkodás az a képesség, amelynek segítségével helyesen tudjuk beazonosítani és megjósolni más emberek lelkiállapotát, valamint gondolatait, és ezekre megfelelő válaszreakciót adunk. A rendszerszemléletű gondolkodás ezzel szemben az a képesség, amellyel rendszerek szabályszerűségeit értjük meg és ezek alapján tudjuk megjósolni a rendszerek viselkedését, illetve megfelelően reagálni rájuk.
A két típusú megközelítésmódot régóta ismeri a tudomány, sok pszichológiai tünetet és viselkedésmódot le lehet belőlük vezetni. A nők általában jobb pontszámokat érnek el, ha empátiára van szükség, míg férfiak inkább rendszerszemléletűek – ezek természetesen átlagok, ettől még számtalan nő létezik, akik nem értik, miért sír a kolléganőjük, miközben kiválóan eligazodnak a térképen. A rendszerszemléletű gondolkodás felé tendálnak gyakran az autisták is: az autizmus spektrumba tartozó személyekre tipikusan viszonylag alacsony empátiakészség mellett magas fokú rendszerszemlélet jellemző.
Szomorú gitárzene = több empátia
A kutatók először kétezer fővel töltettek ki személyiség-kérdőíveket, és aztán ötven, egyenként majdnem félperces bejátszásból kellett kiválasztaniuk a nekik tetsző zenéket. A zenedarabok között voltak különböző műfajba tartozó zenék, de azonos műfajú, csak hangulatában eltérő dallamok is (például lassú, lágy rockzene és dübörgő rock and roll). A kutatás második felében az „E típusú”, azaz jól empatizáló és az „S tíusú”, azaz szisztematikus, rendszerszemléletű gondolkodású két csoport zenei ízlését vetették össze.
Az „E típusba” tartozó, azaz jól empatizáló személyek sokkal jobban szerették a lágyabb zenéket, a kevésbé energikus dalokat és a szomorú számokat. Ha zenei stílusok közül is választhattak, akkor az empatizálók a könnyű, lágyabb rockot, az R&B-t és a kortárs komolyzenét választották. Ha egy adott zenei stíluson belül kellett választaniuk, akkor a jazz és a rock műfaján belül is mindig a lágyabb dalok felé tendáltak. Ami a dalok hangszerelését illeti, a húros hangszereket, a gitárzenét kedvelték inkább.
Punkrock = rendszerszemlélet
Az inkább rendszerszemléletben gondolkodó résztvevők az intenzívebb zenék felé húztak: a különböző műfajok közül heavy metált, punkot, kemény rockot választottak. Összességében az ütőhangszereket, a sok dobot, a hangos, gyors számokat kedvelték, különösen, ha volt bennük basszusgitár és elektromos gitár is. Kedvelték a torzítót, a fajsúlyosabb, sok hangszert használó és bonyolult dallamokkal operáló zenéket is.
A fenti összefüggések természetesen nem feltétlenül ok-okozati összefüggések, ha valaki holnap korai Ramones-albumokra cseréli a Tori Amos-gyűjteményét, attól még nem lesz belőle rendszerszemléletű gondolkodó. Ráadásul az empatizáló és a rendszerszemléletű gondolkodás többnyire jól elkülönülő képesség, a valóságban természetesen a legtöbb ember valamilyen szinten mindkettőnek birtokában van és mindkét téren is lehet ügyes. A szakemberek mégis felvetik a dolog terápiás alkalmazásának lehetőségét, hiszen a zeneterápia régóta létező pszichoterápiás módszer, de további kutatásokkal lehetne tisztázni, vajon javít-e az autizmus spektrumba tartozók empátiás készségén, ha rendszeresen szomorú gitárzenét hallgatnak.
