Két esetben kell aggódnunk: ha a kamasz mindig össze-vissza hazudozik, és ha mindig, mindenről megosztja a teljes igazságot - írja pszichológus szakértőnk.
Ha a szülő üldözi a gyereket, mert sejti, néha füvezik, kialakul a felállás, mintha a gyerek jól járna, ha sikerül füveznie, a szülő pedig rosszul.
Az agyi kapcsolatok 20 százaléka nem létezik vagy fejletlen, ezért felejtik el levinni a szemetet, és vállalnak sok kockázatot.
Akkor kezeljük jól a pénzkérdést, ha nem ebben fejeződnek ki a családi kapcsolatok, nem ebben jelenik meg a kontroll, ha nem szeretetpótlék.
Amikor valaki új párt választ, saját magának választ partnert. A gyerektől elvárható a normális viselkedés, de szeretetet nem szabad követelni.
A szülő nyugalma megnyugtató a tininek is, akiben legalább annyi a bizonytalanság és kérdőjel, és legalább annyira nem érti, mi történik most vele.
Jobb, ha elfogadjuk, hogy megnyitni senkit sem lehet. Próbáljunk inkább teret adni a gyereknek, lehetőségeti, hogy elmondja, ami a szívét nyomja.
A testvérek közt mindig van valami rivalizálás. Ezt megakadályozni nem lehet, jól kezelni viszont igen.
Ha ki-ki negyven, ötven gyereket nevelne fel, a végére már egész jól menne! Azzal a néhánnyal, ami van, nehéz rutint szerezni.
Kérdés, hogy amikor „túlkapásokkal” találkozik a szülő, hogyan reagáljon. Lehűtse a gyereket, hallgasson vagy támogassa?
A pszichológus szerint néhány alapszabály megfogalmazható, ami alapján el tudjuk dönteni, mehet-e már táborba a kölyök.
A normákat meg kell szegni, innen tudja a gyerek, hogy az új, felnőtt normák a sajátjai, még akkor is, ha végül nagy lesz az átfedés a szülőéivel.
